Akkor lesz csak harmónia az új nemzedékben, ha megismerik a különböző tantárgyakból szerzett ismeretek kapcsolatát a természethez, a többi emberhez, más lényekhez és mindezek belső összefüggéseihez. Amíg tehát ökológiai rendszerünk egyensúlya nem világos a tanulók számára, addig fejlődésük nem lehet harmonikus

Mit jelent a harmónia?
Akkor lesz csak harmónia az új nemzedékben, ha megismerik a különböző tantárgyakból szerzett ismeretek kapcsolatát a természethez, a többi emberhez, más lényekhez és mindezek belső összefüggéseihez. Amíg tehát ökológiai rendszerünk egyensúlya nem világos a tanulók számára, addig fejlődésük nem lehet harmonikus.

Az oktatás különböző szintjein nem foglalkoznak az élő szervezetek és az élettelen anyag kapcsolatával az ökológiai rendszerben, nem adnak róla globális képet. Ezért lesz hiányos a tanulók ökológiai ismerete.


Szintetizáló áttekintés helyett a tanulók csak szétdarabolt, analitikus szemléletet sajátíthatnak el az életről és a természetről. Sok ember még idősebb korában sem tudja megtalálni a helyes összefüggést önmaga és környezete között. A környezeten itt ökológiai, szociális, gazdasági és kulturális egységet értünk. Nevelésünk célja, hogy harmonikusabbá váljon a következő generáció.

A technikai fejlődés megállíthatatlan
Tudniuk kell, hogy technikai fejlődésünk folytatódni fog, annak ellenére, hogy a természethez és az ökológiai rendszerhez viszonyítva jelenleg ellentmondásos. Ezt a tudást az oktatás különböző szintjeire lebontott ökológiai ismeretekből kell megszereznie. Megérthetjük a biológiából, hogy azok a fejlődési irányok, amelyek nem voltak összhangban az ökológiai rendszerrel, zsákutcába, azaz az eltérő fajok vagy egyedek kipusztulásához vezettek. Egész más a helyzet a technikai fejlődéssel kapcsolatban. Még diszharmonikus fejlődési irányok is tovább élhetnek, ha a politikai hatalom és a gazdasági érdekek úgy akarják. Feladatunk tehát a természet elveinek alkalmazása a technikára az ökológiai egyensúly visszaállítása érdekében.

A társadalom gyors átalakulásban van, a régi, statikus paraszti társadalmat felváltja egy erősen iparosodott civilizált társadalom.

Mindaddig, amíg ennek a fejlődésnek okait meg nem vizsgáljuk, a múlt mélyéből eredő művelődéstörténeti és népi gyökereinkhez el nem jutunk, az emberek hajszoltnak és gyökértelennek érzik magukat. Ez stresszhez és más civilizációs betegségekhez vezet. Ezek a betegségek a technikai fejlődés előre haladtával párhuzamosan egyre fiatalabb generációkat támadnak meg. Ha az oktatásban nagyobb súlyt fektetnénk a természethez való kapcsolatunkra és az ökológiai egyensúlyra, mely technikai lehetőségeinknek humánusabb kiaknázásához vezetne, a káros hatásokat ellensúlyozni lehetne.

Az iskola megtaníthatna arra, hogy nyugodtabban éljünk, s testünk és lelkünk alkalmazkodóképességének megfelelően határozzuk meg a fejlődés ütemét.
Jelenlegi helytelen magatartásunk a természettel szemben oly mértékben nem harmonikus, hogy a technikai fejlődés negatív hatására egyre inkább előtérbe kerülnek egyes emberek testi és lelki zavarai, károsodásai. Ez a társadalom egészére nézve, mint öngátló funkcionális magatartás jelentkezik: zsákutca-minta.

Tekintettel a gyors átalakulásra
Az iskolai munkának jól kell illeszkednie nemcsak egyes tanulókhoz, hanem a társadalom fejlődéséhez is. A jövőre kell irányulnia, hogy a megváltozott feltételek és új igények is felkészülten érjék a tanulókat.

Az embernek alkalmazkodnia kell a fejlődéssel kapcsolatos minden változáshoz, legyen az társadalmi, vagy technikai. Meg kell találnunk a módszereket, és ismereteket kell szereznünk ahhoz, hogy ezt a fejlődést befolyásolni tudjuk, irányát megváltoztassuk annak érdekében, hogy ökológiai rendszerünk harmonikus legyen. Ebben az esetben az ember felelősnek érezheti magát mindennemű fejlődéssel kapcsolatban. Ellenkező esetben az ember arra kényszerül, hogy passzívan figyelje a hibás változásokat.

Minden tanterv legfontosabb szabálya kell legyen az objektivitás. Az objektivitáshoz tapasztalatra van szükség és elégséges ismeretre a jelenségek belső összefüggéseiről, valamint ezeknek a természethez, a társadalomhoz az ökológiához való kapcsolatáról. Hogyan legyen az ember objektív, ha a tájékozódási pontok közül sok hiányzik? Sok hibás ismerethez jutunk a tömegtájékoztatási eszközök, az eladási reklámok, a gátlástalan árukínálat kétséges minősége által. A tanulóknak koruknak megfelelően a valóságos élettel kell kapcsolatba kerülniük, ha az objektivitást meg akarjuk valósítani.

Lehetőséget kell adnunk arra, hogy tájékozódjanak a társadalomban és a természetben, hogy az élet minden változása során tárgyilagosak lehessenek. A tárgyilagos szemléletmód kialakulásának egyik nagy akadálya, életmódunk monokultúrás jellege. A modern társadalomban a fiatalokat elválasztják az öregektől. A növényeket nagy monokultúrákban termesztik, természetes vetésforgó nélkül, az állatokat kiemelik természetes környezetükből, húsgyárakban, boxokban tenyésztik. Így az ember csak tipizált, standardizált egységes életmintákat lát, amelyeket a bürokraták bizonyára könnyen áttekintenek, de nem járulnak hozzá a jó közérzethez és a sokoldalú, természetes fejlődéshez, önmegvalósításhoz.

Dobosy Ildikó
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.