Hivatása az írás, foglalkozása az ásás, lapátolás, kőhordás. Mikor ír, amikor mindig ás? Mindig ír, akkor is, amikor ás, mert a fejében mindent feljegyez, sőt, mint tudhatjuk, Faludy György feljegyeztette társai fejébe is mindazt, amit meg akart írni. Hamvas Béla teljesítette a rá kimért szolgálatot: felvállalta népe sorsát, amellett soha nem mondott le a Szent Tűz szolgálatáról: összekapcsolni az istenit az emberrel és a világgal.
Nehéz elképzelni, mégis vannak, akiknek az írás olyan lételemük, hogy az iszonyat korszakában, ásás, földhordás közben, írnak.
Faludy György, Simon Wiesenthal, Alexander Szolzsenyicin, Hamvas Béla különböző rémkorszakok üldözöttjei hordják a földet, a köveket, s közben maradék papírokra írják feljegyzéseiket a rendszerről, a táborokról vagy éppen magáról az Életről, a filozófiáról.
Dúl Antal Hamvas Béla életmű-kiadását szerkeszti évek óta. Olyan titkokat ismer a magyar filozófus életéből és munkásságából, melyekkel Hamvas Bélát a középiskolai magyartanárok előtt közismertté tette, s ezzel legalább a művelt magyar közönség érdeklődését fölkeltette.
„Felső fokból mindig el lehet jutni az alsóba… Alulról felfelé a lét zárt, és önmagától és önmagából egyik fokról a másikra senki se léphet. … Akik ezeket mégis átlépték, misztérium.” (A láthatatlan történet)
Az esszéíró
Hamvas Béla az emberi szellem kortól, égtájtól, vallási, politikai meghatározottságoktól független író, ezért választotta az esszé műfajt írásaiban. Szellemi örökségének tekinti Tibet világát, és a saját korának éjszakákban vakító mesterséges fényét. Önmagát szent költőnek tartja, akinek kötelessége a szent tüzet őrizni, és „a szó erejével ki kell nyitni az emberfelettit.” Ő, mint esszéista, ismeretlen tájon halad, „evező nélkül, egyedül a nyílt óceánon.” Mindig az egészre figyel, de közben költő, rím nélkül. A világegyetemben rend van, tehát nem szükséges azt újra rendszerezni, „látni kell a dolgokat, és azok maguktól értelmeződnek.”
Hová tartozunk?
Rendezett Monarchiabeli evangélikus családból jött, bizonyos „illatos kereszténységből”, ahol mindennek meghatározott helye van. Fiatalkorát lövészárok és bomba kísérte az első világháborúban, majd Trianon után elvesztette otthonát, menekülniük kellett a Szlovákiává nevezett Felvidékről.
Ez a korosztály a világgal perlekedett mindaddig, amíg újabb háború folytán a puszta értelmiségi létet is elvesztette, hiszen a durvább diktatúrák igyekeztek egy szintre laposítani az embereket, ha még képesek voltak akarni élni.
Az egység felismerése
Hamvas Béla eljutott a legnagyobb felismerésre: a baj nem kint van, hanem belül. Lényünk mélyén a betegség kódolva van, az életen alapjaiban van meg a törés. Ámde, ha tudok a tört létről, akkor kell, hogy legyen bennem emléke a töretlen egésznek is. Tudok az egységről, a Rendről, a Dharmáról. Így válik a valódi emberi közösség tömeg helyett alapigénnyé: a romhalmazból csak közösen teremthetünk másik világot. A rossz lelkiismeret ellen építik fel a kifogásokat, világnézeteket, magunk is demoralizálódunk, korrumpálódunk egy látszat-életbenmaradás érdekében. A tömeg-közösségből ki van zárva az, aki nem korrumpálódik.
Az ásók
Így kerül ő Tiszapalkonyára az Ásók közé. Nem rossz társaság: horthysta tisztek, deklasszált értelmiségiek, a múlt rendszer vezető elitjéből itthon maradt réteg, akik nem rohantak nyugatra az orosz hadsereg előrenyomulása idején. Erdért faházakban emeletes ágyakon mindentől megfosztva figyeli a körülötte élő négyezer embert. Négy géppuska-toronyból tartják szemmel azokat, akik lázadni mernének. (Sok az ásók között a tanult harcos.) A barakk előtti kis földbe virágokat ültet, kertecskét csinál. S közben felismeri a lét valóságos Rendjét.
A hármasság rendje
A Lét nem dualisztikus, hanem trinitárius. A Szellem, Idea, Isten teremti a létet, tehát az ÉN-nek és a VILÁG-nak mindig ehhez a forráshoz kell folyamodnia. Harc folyik az én-ben, harc folyik kinn a társak között is, hiszen még abban a zárt világban is képesek elárulni egymást egy-egy kis engedményért ugyanúgy, mint odakinn. Ha a világ felé lép az ember, az behódolás. Ha valamiből többet veszek el, azt csak mástól vehetem. Ez maga a tudatlanság, s a tudatlanság félelmet szül. Házam, van, fegyverrel védem, bankkal biztosítom, kerítést vonok köré. Az ÉN-emet duzzasztom fel, vagyont gyűjtök, gyárat alapítok, s a természetet, a valóságos világot károsítom. Az Ideát nem tapasztalhatom, csak emlékezhetek rá, és figyelmeztet rá a hagyomány. Minden vallás ebből táplálkozik: az ősemlékezetből. Aki Istent szólítja meg kicsiny léte kérdéseiben is, az véghez tudja vinni azt, amiért a világba, világhoz küldetett.
A poeta sacer
A többi író – ásó szellem között igazi vátesz volt. Munkásságát nem érintették a külső körülmények, írásaiban nem az egyéni létsanyarúságára panaszkodik. Bár 1951-től 1964-ig az inotai, tiszapalkonyai, bokodi hőerőművek fizikai munkása és raktárosa, hivatástudatát ez alig érinti. „Művemet én már az árok partján is megcsinálom” – írja. Az ő feladata az ember és a transzcendens világ közötti kapcsolat fenntartása volt.
Dobosy Ildikó
Hivatása az írás, foglalkozása az ásás, lapátolás, kőhordás. Mikor ír, amikor mindig ás? Mindig ír, akkor is, amikor ás, mert a fejében mindent feljegyez, sőt, mint tudhatjuk, Faludy György feljegyeztette társai fejébe is mindazt, amit meg akart írni. Hamvas Béla teljesítette a rá kimért szolgálatot:
Tetszett a cikk?
Oszd meg a barátaiddal!
Címkék:



