Táppénzben az a biztosított igénylő részesülhet, aki rendelkezik fennálló vagy fennállott biztosítási jogviszonnyal, betegsége miatt kezelőorvosa keresőképtelen állományba vette, mindezek mellett pedig 4 százalékos egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett.
A jogosult biztosított részére a táppénzt – a keresőképtelenség első 15 munkanapjára járó – a betegszabadság lejártát követő naptól kell megállapítani.
Táppénz csak meghatározott ideig folyósítható a biztosított részére attól függően, hogy a betegségét megelőzően mennyi biztosításban töltött idővel rendelkezik, illetve, attól, hogy a megelőző egy éven belül részesült e táppénzben.
Táppénz az igénylő betegsége miatt a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól az igazolt keresőképtelenség időtartamára jár, legfeljebb azonban egy éven át. Egy évig azonban csak akkor jár a táppénz, amennyiben az igénylő keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően legalább egy évig folyamatosan biztosított volt.
Aki 2004. április 1-jén vagy azt követően válik passzív jogon, azaz biztosítási jogviszonya megszűnte után keresőképtelenné, legfeljebb 90 napig részesülhet táppénzben (a korábbi 180 nap helyett).
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója a biztosítási jogviszony megszűnését követő 90 napon át járó táppénz folyósítását legfeljebb 90 nappal méltányosságból meghosszabbíthatja.
Ha a biztosított keresőképességét elbíráló orvos úgy látja, hogy a beteg passzív (azaz biztosítási jogviszony megszűnte utáni) táppénzre való jogosultságának lejártát követően vélelmezhető a rokkantsága, akkor a táppénzjogosultság lejárta előtt 30 nappal kezdeményeznie kell a rokkantság megállapítását. Ebben az esetben az orvosszakértői intézetek 15 napon belül döntenek a munkaképesség-csökkenés mértékéről.
A táppénz összegének megállapítását több tényező befolyásolja, elsősorban azon jövedelmek, amelyek a táppénz alapját képezik. A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem napi átlagának 70 százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt 60 százaléka.
A táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és annak megszűnése után a foglalkoztatónál kell bejelenteni.
Ha a biztosított egyéni vállalkozó, vagy munkáltatója jogutód nélkül megszűnt az igényt a lakóhely szerint illetékes Megyei (fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztárnál kell bejelenteni.
A táppénz iránti igény elbírálására és folyósítására
· a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetében a kifizetőhely,
· ha a biztosított munkabérét a Magyar Államkincstár folyósítja, akkor a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága,
· egyéb esetben a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztár kötelezett.
Jogosultság feltételei
Táppénzben az az igénylő részesülhet, aki rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, betegsége miatt kezelőorvosa keresőképtelen állományba vette, mindezek mellett pedig egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett.
A táppénzre jogosultságnak három alapfeltétele van:
· a fennálló vagy fennállott biztosítási jogviszony,
· mivel táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy a biztosítás megszűnését követő első, második, harmadik napon keresőképtelenné válik,
· az orvos által megállapított és igazolt keresőképtelenség, továbbá az, hogy
· a biztosított 4 %-os egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
Táppénzre a biztosítottak jogosultak. A biztosítottak körébe tartozókat és az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséget a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény határozza meg.
Néhány példa a táppénzre jogosultak köréből:
· munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve köztisztviselői jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyban, hivatásos nevelői jogviszonyban állók,
· szövetkezet tagja, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony illetve vállalkozói jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik,
· egyéni vállalkozó, társas vállalkozó, aki nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak,
· egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végzők, ha a biztosítási kötelezettség megállapítható (pld. bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként munkát végez),
· a bedolgozók, akikre – tevékenységük sajátos jellegére tekintettel – az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak:
· amennyiben a bedolgozónál a keresőképtelenség első napján feldolgozásra átvett anyag van, táppénz csak az anyag visszaszolgáltatásának napjától jár, kivéve, ha a foglalkoztató igazolja, hogy a keresőképtelenség ideje alatt bedolgozói munkát nem végez.
Betegszabadság és a táppénz összefüggése
A munkavállalót kizárólag betegség miatti keresőképtelensége idejére naptári évenként 15 munkanap betegszabadság illeti meg.
Betegszabadságra az jogosult, akinek a munkavégzésére a Munka Törvénykönyv hatálya kiterjed, továbbá alkalmazni kell a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekre is (alkalmazotti, közalkalmazotti, köztisztviselői munkakörben dolgozók).
Betegszabadság kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár.
Nem jogosult betegszabadságra a bedolgozó, egyéni vállalkozó, segítő családtag, társas vállalkozás tagja (kivéve, ha munkaviszony keretében munkát végez), megbízás alapján munkát végző személy, szakmunkástanuló, munkaviszony megszűnése után keresőképtelenné vált személy.
A betegszabadságra jogosult biztosított részére a táppénzt a betegszabadság lejártát követő naptól kell megállapítani.
A betegszabadság idejére a távolléti díj 80 százaléka jár, amelyet a munkáltató fizet és az adó és járulékköteles jövedelem részét képezi.
Táppénzre jogosultság a biztosítás tartamára tekintet nélkül
A pályakezdő fiatalok érdekeit szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a biztosításban töltött idő tartamára tekintet nélkül táppénz jár annak, aki:
· 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy
· iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik (vagyis munkaviszonyt létesít) és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.
Ha a 18 éves kora előtt keresőképtelenné vált biztosított a táppénz folyósításának ideje alatt betölti a 18. életévet, keresőképtelenségének további idejére a folyamatos biztosításának tartamára tekintet nélkül jogosult táppénzre, legfeljebb azonban 1 évre.
Nem jár táppénz
Előfordulnak olyan esetek, amikor bár a táppénzre való jogosultság feltételei fennállnak, ennek ellenére valamely külső kizáró körülmény miatt nem folyósítható a táppénzt.
Nem jár táppénz:
· a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított keresetét megkapja. Aki keresetének egy részét megkapja, annak csak elmaradt keresete után jár a táppénz,
· a keresőképtelenség azon időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetveszteség (katonai szolgálat, fizetés nélküli szabadság), valamint a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) keresőképtelenség már nem áll fenn,
· a gyermekgondozási segély idejére, (ide nem értve a gyermekgondozási segély mellett végzett munka alapján járó táppénz),
· előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartamára,
· saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára,
· a táppénz folyósítását akkor is meg kell szüntetni, ha a táppénzre jogosult a keresőképességét elbíráló orvos utasításait nyilvánvalóan nem tartja be, illetőleg a gyógyulását tudatosan késlelteti.
Az ellenőrző (fő)orvos - a kezelő orvos jelenlétében - a keresőképességet a jogosult tartózkodási helyén is ellenőrizheti.
A társadalmi szolidaritás elvének megfelelően méltányosságból kaphatnak táppénzt olyan személyek is, akik erre egyébként nem lennének jogosultak.
Felhívjuk a figyelmet, hogy méltányosságból is csak akkor adható táppénz, ha a kérelmező biztosított rövid biztosításban töltött idővel rendelkezik, s mivel méltányosságról van szó, figyelembe veszik az addig biztosításban töltött időt, a családi állapotot, a család jövedelmi viszonyait és egyéb méltánylást érdemlő körülményeket is.
A méltányosságból megállapított táppénz a beteg keresőképtelensége időtartamára jár, de maximum a táppénzre jogosultsága megszűnését követő hat hónapra. További fontos szempont még, hogy a táppénz folyósítás időtartama a méltányosságból engedélyezett folyósítás időtartamával együtt sem haladhatja meg az egy évet. A későbbiek során igényelt táppénz kiszámításánál előzményként figyelembe veszik a méltányosságból engedélyezett táppénzfolyósítás időtartamát is.
Nem kaphat méltányosságból táppénzt, aki más pénzbeli ellátásra jogosult vagy ilyen ellátást kap (pl. rendszeres szociális járadék, rokkantsági nyugdíj).
A kérelmet a kérelmező foglalkoztatójának székhelye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárhoz lehet benyújtani az igényjogosultság megszűntét követő 15 napon belül.
A méltányossági kérelmet elbíráló határozattal szemben nincs jogorvoslati lehetőség.
Weborvos
Táppénzben az a biztosított igénylő részesülhet, aki rendelkezik fennálló vagy fennállott biztosítási jogviszonnyal, betegsége miatt kezelőorvosa keresőképtelen állományba vette, mindezek mellett pedig 4 százalékos egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett.
Tetszett a cikk?



