Vannak helyek a világban, ahol a boldogság érzése eleve nagyobb. Ilyen az Istenek szigete is Indonéziában, a trópusi Balin. Bali varázslata sokakat rabul ejt, köztük engem is, de nem kell feltétlen több, mint 10 000 kilométert utaznod azért, hogy rátalálj önmagadra. Egy biztos, a hely szelleme, a szertartások, templomok, hegyi gyógyítóval való foglalkozások segíteni fognak. Néhány hétre én is száműztem magam az "istenek szigetére", ahol valóban istennőnek érezhettem magam, és ez az érzés bennem él azóta is, amióta hazatértem. Nemcsak Bali, hanem a több mint egy évtizede folytatott és soha véget nem érő belső munkám teljesen megváltozott, és bízom benne, hogy mindez téged is inspirál arra, hogy te is megérkezz önmagadba.
Ahhoz, hogy az univerzum a tenyerén hordozzon, először magammal kellett, hogy jól bánjak. Hogy ez mit is jelent az én életemben?
Kizárólag saját vonalzómmal mérem magam…
Ha szeretnél te is boldogabb életedet élni, biztos, hogy el kell engedned önmagad összehasonlítgatását másokkal. Saját magaddal kell foglalkozni, nem a másikkal. Abban a pillanatban, ha oldalra nézel és a másikhoz méred magad, energiát veszítesz. Akkor is, ha magadat degradálod az összehasonlítással, és akkor is, ha mások felett ítélkezel és magadat hozod ki előnyösebb helyzetben. Mindenki különleges a maga módján és egyéniségnek születtünk le a Földre, nem azért, hogy másokhoz viszonyítsuk magunkat, hanem hogy megéljük saját isteni énünket, és önmagunkhoz mérten fejlődjünk, folyamatosan jobb emberré váljunk. Segít az rajtad, ha tudod, hogy a másik bizonyos dolgot jobban vagy rosszabbul csinált? Rajtam sosem segített, ellenben mindig kaptam támogatást, ha tudtam az irányt, hogy honnan hova szeretnék eljutni, mit szeretnék elérni. Hiszem, hogy az egyetlen és igaz út az befelé, ami felfelé vezet, nem pedig kifelé, ami lefelé visz.

Megválogatom a környezetem…
Nem szenvedek allergiában, ámde egyvalamire allergiás vagyok: a környezetemre. Nagyon figyelek arra, kikkel veszem magam körbe, kiket engedek be személyes terembe. Az otthonomat sem mocskolhatja össze koszos lábbal senki, főleg nem engedem meg, hogy negatív megnyilvánulással bárki is bemocskolja az elmémet. Teljesen mindegy, hogy baráti, üzleti vagy családi kapcsolatról van-e szó – nyilván az utóbbi kicsit nehézkesebb – de szeretem és tisztelem magam annyira, hogy elkerülöm az illetőt, ha észreveszem, hogy többet árt, mint használ. Ha sűrűn érzed valaki mellett, hogy lemerülsz, elfáradsz az bizony nem véletlen.
Gondold át, hogy kinek adsz az értékes idődből, figyelmedből, energiádból, és vizsgáld meg, hogy az adott kapcsolatod tud -e emelni téged. Ha nem emel, akkor nem csak hogy nem emel, de lehúz. Nem tartok ma már fenn olyan kapcsolatot, amit korábban megszokásból, kötődésből ápoltam, ha érzem, hogy az nem épít engem. Helyette olyan emberekkel veszem körbe magam, akikkel hasonló frekvencián vagyok, nem számít hány ezer km távolságból de érezzük egymást. Hányan élnek le úgy egy életet, hogy bár közel vannak fizikailag egymáshoz, sosem voltak egy hullámhosszon így kapcsolódni sem tudnak őszintén egymáshoz. Az értékes kapcsolataimból álló szűk baráti környezetem számomra létfontosságú, ahova bekerülni nehéz, de kikerülni nem.
Élni jöttem és nem félni…
Bár nem volt ez mindig így, de mióta a félelmeimet megtanultam az anyósülésre áthelyezni és nem hagyni hogy azok vezessenek, azóta élem azt az életet, amiről korábban álmodni sem mertem. Sajnos sokaknál látom, hogy életük legerősebb hajtóereje a félelem. Már pedig ezzel sokszor lemaradnak fontos dolgokról, sokszor magáról az életről is. Persze el lehet éldegélni úgymond takaréklángon, mert az élet így is úgy is eltelik, de vajon nem fognak-e ezért túl nagy árat fizetni? Bátorság kell az élethez, a szerelemhez, álmaink megvalósításához, ahhoz is hogy bízzunk és szeressünk, hogy cselekedjünk és bátorság kell ahhoz is, hogy van, mikor ne cselekedjünk.
Olyan kérdéseket tegyél fel magadnak, hogy mi az, ami visszatart és mi az, ami elindít? Hív-e az élet öröme, hív-e a változás? Ha nem érzed egy ideje jól magad, tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mivel lesz jobb 5-10 év múlva, ha semmit nem változtatok? Valóban így akarok élni? Mert amikor igent mondasz az életre, igent mondasz magadra is. És az élet jutalmul megmutatja, mi minden lehetséges számodra.
A kritika a kritikusról szól és nem rólad…
Először is, biztos vagyok benne, hogy a kritikákhoz hozzá kell szoknod, ugyanis ha csinálsz valamit, garantáltan számíthatsz rá. Mielőtt a szívedre vennéd, gondolkozz el azon, hogy vajon a kritika kiről szól? Mert sosem rólad, sokkal inkább arról aki bírál. Mindenki a saját szűrőjén keresztül lát bennünket a saját természetével, ami róla szól és soha nem rólad. Legtöbbször azok bírálnak, akik nem sokra vitték az életükben. Ha az utadra kerülsz és elkezded élni azt az életet, amire valóban születtél, és nem azt, amit a társadalom, szülők elvárnak, hidd el ragyogni fogsz és világítasz majd utadon. Ezzel fényt adhatsz másoknak. Próbálj minden kiritka mögé látni tudatosan, és előbb-utóbb rutinosan kezeled majd őket, sőt egyszer csak észre sem veszed, mint ahogy én sem. Én köszönöm, jól vagyok, és eszem ágában sincs más életével foglalkozni, egyedül inspiráció céljából követek embereket. Önmagával békében élő ember soha nem fog téged kritizálni!
A változás az egyetlen állandó…
Sokszor, csak apró dolgok változnak az életünkben, de az életünk jelentősebb területei is van, hogy változnak. Van, hogy mi magunk indítjuk el a változást és van, amikor külső körülmény kényszerít rá. Hogy kellő belső stabilitással birkózzunk meg az ezzel járó kihívásokkal nem lesz elég pár recept, ehhez is önismeret és hit szükséges. Hit magamban és hit a sorsban. Fogadni, ami jön, és elengedni, ami megy. Sokszor ijesztő a járt utat felcserélni az ismeretlennel, de utólag mindig megérte – nekem biztosan.
A komfortzóna elhagyása mindig feszültséggel teli időszak, de legtöbbször itt található meg az a lehetőség, ami önmagunk fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Természetesen nem kell mindenkinek minden helyzetből elindulni és új vizekre evezni, mert sokan elvannak a helyükön. És ez az elvagyok véleményem szerint sosem ad elég löketet az induláshoz, ahhoz nagyobb nyomás szükséges, ha magunktól akarunk változtatni. Nem mellékesen jegyezném meg, hogy történelem nagy feltalálói sem arról híresek, hogy ne mertek volna változtatni. Az én tanácsom, hogy ésszerű keretek között, de be kell vállalni sokszor a járatlant a járt út helyett és tűrni kell az ezzel járó bizonytalanságot. Már ha szeretnénk előrébb jutni és boldogulni.
Kötelezőkön belül
Barátságnak, szeretetnek, szerelemnek kölcsönösnek kell lennie, különben csak energiát visz. Barátságot barátsággal, szeretetet szeretettel, hűséget hűséggel a hiányt hiánnyal viszonzom. Nincs tovább egyirányú érzés. Van viszont álmokkal teli fejem és hálával teli szívem. Sokkal másabb minőségben élem az életem, mióta megszerettem magam. Az önszeretet az nem egy ördögtől való dolog, sőt inkább azt gondold végig, hogy hogy tudnál őszintén mást szeretni, ha magadat sem szereted?! Ez olyan, mintha félig üres pohárból akarnál másnak is inni adni. De itt van a repülés is, nem véletlen mondják el minden felszállás előtt, hogy először magadra kell felhelyezni vész esetén az oxigénmaszkot, és csak azután tudsz segíteni a melletted ülőnek.
Egy szó, mint száz, minden az önismereten és szereteten múlik. Ahhoz hogy megszeresd magad, először meg kell ismerni ki is vagy te valójában. Természetesen születési képletünk ebben segítségünkre lehet, mely mutatja, hogy milyen területen érhetünk el sikereket, melyek az erősségeink, gyengeségeink, és hogy milyen területeken érdemes fejleszteni magunkat, hogy észrevegyük a lehetőségeinket a való életben és teljesebb életet éljünk.
Ehhez írtam egy nem túl szakszerű, ámde annál inkább szívből jövő és a cikk témájához illő verset, mert szeretek játszani a szavakkal is:
egészen mást lát, mint amit valaha remélt.
Nem akarja már felforgatni az egész világot,
inkább kezébe vesz egy szál szép virágot,
S eltűnődik, honnan ered,
mit jelent az élet,
Egy magból kiindulva,
minden csodaszép lesz.
Elfogadja saját és mások minden báját,
elfogadja saját és mások hibáját.
Sok-sok álom akkor mind valóra válik,
beteljesül, mire minden ember vágyik.
A gondolat hatalmának nincs éles határa,
fordítsa ezt mindenki a saját javára!
S meglátod, így lesz szebb az élet,
ehhez senkinek semmi kétsége nem férhet!




