KÓRHÁZI EGÉSZSÉGTELENSÉGÜGY
Ugye, csinos a fenti kis lólábkihúzongocska-lózungocska? Nem esett nehezemre. Voltam már sok minden: koplalóművész, alkalmi rajzoló...még DISZ-titkár is /utóbbiról egyes fineszeskedő mindentudómindenesifjoncok ne gondolják, hogy az a polgárönképzőkörök díszmellékköre! /.Ám, mit ér az egész, ha éppen becstelen ember nem tudtam lenni sohasem, pedig egyedül csak az jövedelmező e nagyhangon hazafiaskodó hazátlanságban! Miért nem?
Annak sok oka van. Részben azért, mert talán én vagyok a rossz szocializmus eszmetanításainak hovatovább egyetlen áldozata ebben az országban: ki nem állhatom az erkölcstelenséget, még napjainkban sem. No meg a Lélek miatt is, mivel ez a nem-materiális valami csúnyán beleavatkozik materiális érdekeimbe.
Tudom, tudom, meg lehet szelidíteni a Lelket is, nem olyan nehéz az: az ember elcsilicsalizik, zsebrevág félmilliárdocskát egy kis ravasz medvecukros urambátyámöcsémezéssel, utána meg elmegy a templomba, ott a gyónásnál kiszórja magából a lomot, hazamegy, de útközben bűnbánó arccal ad két krajcárkát két koldusnak. Mármint mindegyiknek egyet-egyet. A Jóisten állítólag eredetileg nem szerette az ilyesféle erőszakos üdvözülésvágyat, de ma már egyre liberálisabb, legalábbis financiális kérdésekben. Titokban talán a kétmadaras szeddössze-pártba is belépett. Ez utóbbit azonban nem állítom bizonyosan, mert nem akarok összeszedni egy esetleges sajtópert.
No meg, az én lelkem különös Lélek, számomra, sajnos. Ha meginganék, nem csupán csúnyán nézne rám, hanem rám is szólna:
- Csak akkor vetheted meg a harácsoló, hazudozó, lenézendő embereket, ha Te magad makulátlan vagy! Gondolj Robespierre, példaképedre, aki nem vesztette el a fejét: szegény volt, mikor hatalomra jutott, és szegény volt, amikor mégis elveszette a fejét!
-
Ilyenkor mindig meghunyászkodom. Robespierre a gyengém. Szegény volt, szegény maradt.Igaz, közben jónéhány más emberke fej nélkül maradt, dehát a világ egyhelyben marad, ha minden fej mindig a helyén marad. Ezt a franciák megértették, tisztelik is a Nagy Jakobinust, mint egy szentet. Hétszenség, hogy nekik van igazuk, nem pedig azoknak a Hungarian politikusoknak, akik a Háromnemes Szerződés miatt még mindig haragszanak a franciákra. Mi az a tri... akarom mondani, három nem, a múltévi népszavazásnál volt annál több is, osztán mégse esett le a tantusz senkinek sem.
Node térjünk vissza a kórházhoz. Ennek, mármint e fogalomnak, fő baja, hogy csak látszólag eggyé összetett benne a két szó. A valóságban külön van a kór, ez ott van a betegnyögető ágyakon, a kárral, a szakadék partján, meg külön van a ház. Utóbbi, a Tisztelt Ház, a Duna partján van. Vagy a duma partján?! Az ember úgy elbizonytalanodik időnként...
Nomármost, bár madarat nem lehet fogatni velem, egyet sem, nemhogy kettőt, mivel nem vagyok jókedvemben, ám azért én is a liberálisok mellett vagyok. Feleségem ugyanis liberális, igaz, csak odáig, hogy van, amit megenged nekem.Így, például, ha egész héten alázatosan halkan és lágyszavúan szólok hozzá, márpedig nem is mernék másként szólni, akkor ehetek lágytojást, csak meg kell vásárolnom a Lehelen, és lággyá főznöm.Mármint a tojást, de esetleg valami ajándékkal őt is.Fiam is nagyon liberális, ha reggel megfürdött már, akkor megengedi, hogy kimossam utána az általa piszkossá tett kádat, és én is megfürödjek.
Az egészségügy meredek megreformálása, azaz eldeformálása, hála a liberálisoknak is, jól halad.Igaz, rossz úton, rosszfelé, de, ha más úton haladna, fel is kapnám a fejem: ez Hungary? Itt még a röfi se rí? Levágás előtt?!
Itt van például az a zseniális gondolat, hogy a betegnek beteg betegségkiszolgáltatottsági rókarudis egységcsomagot kell csinálni. Lényege: kettőt fizet, felet sem kap! /Elnézést a kis reklámféligplagizálásért! / A cipőboltok is, például, milyen balgák! A vevő bemegy félcipőért, és mindjárt egy párat adnak neki a pénzéért, vagyis mindkét lábára egyet. Akár akciósat is, bár a cipőtalp csak később lép akcióba, amikor egy lépésnél elegánsan lelép, tanult az akciósfilmektől. Ez cipőpáraztatás azonban mégis oktalan pazarlás! Csak az egyik lábára kellene adni neki félcipőt, vagyis szószerint felet, majd utasítani: ugráljon haza féllábon újabb pénzecskéért, akkor a másik lába is örvendezhet majd.
Tudom, tudom, a betegkiszolgáltatottsági egységcsomagot nem én találtam ki /de nem is én vettem ám fel érte azt az iszonyú nagy summa pénzecskét!/, viszont én most továbbfejlesztem az ötletet. Csak a Halál Előtt Legsürgősebb Alapellátásokat kellene eddigi pénzéért a meggondolatlanul betegségre merészkedőnek biztosítani, de azokat alaposan! Ilyenek: 1. vérzésnél szorítókötés feltétele, nem sietősen /hátha közben a beteg magától elvérzik, és akkor egy gonddal kevesebb!/, amikor pedig a kötés feltétetik, a beteget jobban meg kell szorítani vele, tökéletes szorításnál az Állam még az illető nyugdíjának további folyósítását is abbahagyhatja, 2. törött csontnál nem kell sajnálni a gipszbetevést, nem olyan drága a gipsz, a beteg a drága, tehát az egész beteget gipszbe kell tenni-öntetni, tetőtől talpig, az ilyen Hungarian beteg utólag múmiaként értékesíthető volna amerókai, ánglius, francúz, germán vagy japán túristáknak, persze, előzőleg alá kell íratni a gipszbetétendővel a művelet engedélyezését, mivel omnibuszman is van a világon, aki szabadon járathatja a száját méltánytalanságok láttán, ha egyebet nem is tehet, mert felülről le se..., 3. ha a beteg nagyon lázas, akkor meg kell kérdezni tőle: nem házas-e, ha házas, akkor haza kell zavarni lázcsillapítóért, így annak költsége nem a kórházat terheli, de, ráadásul még, betegszolidarításra való nevelése céljából, mindenféle mást gyógyszert is hozatni kell vele, mert a mellette levő ágyon is kell valami Pista bácsi májára, meg vérképére /tudom, tudom, utóbbi egyes kórházakban már gyakorlat, de én következetesebben alkalmaztatnám, mert az ember legyen következetes, ha pedig bizonyos következetességek után már nem lesz annyira ember, Pofátlanprofitországban az sem túlságosan nagy baj.../.
Lelkes Miklós: Előre az egészségügy eldeformálásának markolósan meredek reformútján! első rész
Tudom, tudom, meg lehet szelidíteni a Lelket is, nem olyan nehéz az: az ember elcsilicsalizik, zsebrevág félmilliárdocskát egy kis ravasz medvecukros urambátyámöcsémezéssel, utána meg elmegy a templomba, ott a gyónásnál kiszórja magából a lomot, hazamegy, de útközben bűnbánó arccal ad két krajcárkát két koldusnak.
Tetszett a cikk?



