Azok szemszögéből, akik akár magasabb beosztásban, kimagasló intelligenciájuk kamatoztatásával dolgoztak eddig, és hirtelen azzal szembesülnek, nem tudnak ugyanúgy teljesíteni. Az őt magát is érintő problémát társadalomkutatói projektté fejleszti; híres, sikeres emberek önéletrajzait, pszichológiai elemzéseket olvas, hogy rájöjjön, miként lehet a legtöbbet kihozni az élet második szakaszából. Akár úgy is, hogy elfogadjuk, a kevesebb tényleg több: meg kell tanulni néha elengednünk a sikert, hogy egy teljesebb élet lehessen a miénk.

„A gyengeségeidet öleld át, karold fel, és életednek ne azokat a mozzanatait helyezd előtérbe, amik különlegessé tesznek, hanem amik boldoggá. Ha pedig eddig folyékony intelligenciával kerested meg a kenyeredet, nyergelj át egy olyan szakmára, ahol az idős korban is aktív kristályos intelligenciádat tudod kamatoztatni.
Lehet, hogy siker- és munkafüggő vagy? Lehet, hogy tárgyiasítod magad (igen, a tárgyiasításnak létezik egy ilyen formája, az öntárgyiasítás)? Mi az a fordított bakancslista és a homo economicus? Gondozod eleget a nyárfaligeteidet, mely legfontosabb megtartó erőd (barátságaidat, a szerelmedet)? Igaz barátaid vannak vagy érdekbarátaid? Miért hasznos a vánapasztha, amikor a hinduizmus szerint képletesen vissza kell vonulni az erdőkbe, vagyis újrafogalmazni mindenkinek az életcélját? Tudtad, hogy a gyengeségnek, fájdalomnak és veszteségnek is lehetnek előnyei, és ezekből erőt is lehet meríteni?”
Brooks ehhez hasonló remek kérdésekkel és tanácsokkal segíti, hogy könnyebb, boldogabb és mélyebb legyen az életed, akkor is, amikor mások szerint már csak lejtmenet vár rád. Vagyis kiderül, hogy az apályban is remekül lehet horgászni, csak ismerni kell a halak mozgását.



