Miért pont karácsonykor van a legtöbb adakozás? Ilyenkor minden családnak több a kiadása, mégis sokan vannak, akik ilyenkor adnak. Adnak, amit tudnak. A jótékonyság – mint minden más – nagyon elanyagiasodott az utóbbi évtizedben, ami sok negatív tapasztalást is jelent. A jótékonyságnak szívből kell jönnie, annak az embernek a szívéből, aki adni, segíteni szeretne. A mit és hogyan ezután következik. Ezt vallom, és ezt szeretném minél több embernek megmutatni.
Az az eredményes segítség, amikor az adományozó és az adományozott is boldog. Számtalan helyzetben tapasztaltam, hogy könnyekig meghatódva álltak emberek, vagy egy sarokba bújva küszködtek a könnyeikkel... és megannyi boldog megszeppent szempárt láttam már. Láttam zárkózott kisfiút a terem sarkába elbújva, akit a kedvesség és a szeretet ereje bátorsággal tüzelt fel, elfogadta a színezőt, és még egy fél mosoly is felragyogott az arcocskáján.
Az egyik projekt során 1000 pizzát sütöttünk, és adtunk oda rászorulóknak
Amikor egy ember homokba dugja a fejét, és nem szeretne a szegény sorsokról, betegségekről vagy a környezetszennyezésről tudomást venni, azzal nem segít, sőt... Van egy ismerősöm, aki falat húzott maga köré, mondván, hogy elutal minden évben egy összeget egy alapítványnak, és ezzel le van tudva. Megkérdeztem tőle, mit tud az alapítványról, hova teszik a pénzét, kihez kerül. Csak megvonta a vállát, és azt mondta: „én elutaltam, a többi az ő dolguk”. Tudtam, hogy mélyen fél látni.
Egyszer elhívtam őt az egyik misszió fotózására, azzal, hogy nem érnék oda a megbeszélésünkre, jöjjön inkább oda. A terem tele volt boldog, hangosan nevetgélő gyerekekkel, a gyerekek sápadt pofija felszínén enyhe pír, szemükben pedig hatalmas csillogás látszott. A gyermekek egytől egyig az egyik legnagyobb harcot vívták, az életükért harcoltak! És mikor ezzel szembesült az ismerősöm, már késő volt, mert már a gyereket tolta a motoron, és azon kapta magát, hogy öltönyét hanyagul lelökve játszik a gyerekekkel… Ő, aki egy sziklaszilárd ember! Potyogtak a könnyei, amikor elváltunk, és annyit mondott: „Petra, köszönöm, most már értem!”

A Gyógyulás fasor ültetése Hortobágyon. A képen két, leukémiából gyógyult gyermek ültet el egy fát.
A jótékonyság nem a maciról szól, az csak egy tárgy… a jótékonyság maga a REMÉNY!
A szerző a Cs. A. K. Alapítvány misszió managere, jótékonysági projekteket szervez, és összegyűjti a megbízható civil szervezeteket.



