Játékok, jutik, csupa öröm és izgatottság volt a kutya. És akkor megállt és rám nézett...ki akart menni.
- Menj,szívem, biztos pisilni kell a nagy izgalomban.

Ültem, vártam...bejött. Szájában egy sáros dió. Az ölembe tette, ragyogó volt a pillantása,egyenesen a szemembe nézett és hátrált, leült. Azt hittem, álmodom. Ajándékot kaptam a kutyától. Csinike már emlék, fáj, hogy el se tudom mondani.
De a diója becsomagolva a karácsonyfán van minden évben. Sose fogom elfelejteni. Soha.
(A kép eredeti: Csinibaba a gazdival, Kemény Annával, valamint az ajándék dió, becsomagolva. Köszönjük, hogy a történet közreadásához hozzájárult.)



