Ez maga a lélek tavasza. Most elkerülhetetlen rájönnünk, hogy nem test vagyunk, hanem lélek. Eltűnik a tér és az idő dimenziója, és lám, így is egészen jól működünk. Teret kap a kreativitásunk, micsoda lehetőség, hiszen nincsen más választásunk! Oldd meg – sokkal szerényebb keretek között, amit korábban fölösleges, sokszor pazarló költekezéssel, túlbonyolított hozzáállással végeztél, vagy a legtöbb esetben kételkedve, időhiányra hivatkozva talán meg sem tettél.

Most észrevehetjük az élet apró csodáit is, anélkül, hogy számítana mások véleménye. Belemerülhetünk a korábban kiaknázatlan kedvteléseinkbe, olvasásba, tanulásba, és elsősorban a saját magunkhoz vezető út megtalálásába. Mert folyton folyvást szerepeket játszunk, a többségüknek csupán kényszerűségből eleget téve. Meghasonulunk, belefásulunk, és végül a választott, de soha nem kedvelt szereppel azonosulunk.
Nem ez a dolgunk. A lélek tavasza egészen másra való. A valódi, napsütéses tavasz tökéletes ráhangoló. Tiszta, simogatóan langyos levegőben, madárcsicsergésben, rózsaszínű naplementékben, csupa-élet csillagokban és felhőkben kapunk igazolást arra, hogy ez most valami gyönyörű újjászületés kezdete.
Fel kell adnunk azt, ami nem működik, helyet kell készítenünk az új információnak, az új világ értékrendjének; nem az okoskodó elme vezérelte, hanem az alázatosan és szeretetből működő vadonatúj kornak.
Forr a világ, és forrja is ki magát. Minél kevesebb sérüléssel, veszteséggel, ugyanakkor a letisztulás, az áttetsző és ígéretes, már látható változások jegyében. Ha együttműködünk az elkerülhetetlennel, azzal saját magunkat óvjuk. Ami elkerülhetetlen, azon úgysem változtathatunk. Mégis óriási adomány van a birtokunkban – megválaszthatjuk minden egyes pillanatban, hogy mihez hogy viszonyulunk. Hagyatkozunk a hiedelmeinkre, a ma olyan nagy nyilvánosságnak örvendő próféciákra, a múltbéli emlékeinkre, vagy teret adunk a csodáknak, merünk hinni az eddig nem volt dolgoknak, a világ tökéletes megújulásának.
Senki nem dönt helyettünk, ellenben minden adottságunk és bölcsességünk megvan ahhoz, hogy a saját életünkről felelősen döntsünk. Ez a kötelességünk, mégis hajlamosak vagyunk mindig valaki másra hárítani – éppen ideje volt tehát visszavonulni. Soha nem volt ekkora lehetőségünk megtalálni az utunkat, gyakorolni az önuralmat, a türelmet, a mások és magunk iránti elfogadást.
Kapcsolódó cikkek
Most milliónyi alkalmat kínál az élet. Anélkül, hogy ki kellene mozdulnunk, karnyújtásnyira megtalálhatunk mindent, ami szükséges a lelki fejlődéshez. Csatornát válthatunk, lemondhatunk a negatív hírekről, a folytonos ellenállásról, a hiábavaló küzdelmekről. Emlékeztethetjük magunkat a hálaadásra, ami önmagában ráhangol a békére, és jó hatással van az immunrendszerünkre.
A lélek tavasza lassan kivirágzik. Csak tőlünk függ, hogy élünk-e vele. Mindannyiunknak egyenként és egyenlő esélye van arra, hogy felemelkedjen az új világ rezgéséhez, tisztelje az Anyaföldet, tisztelje a másikban ugyanúgy meglévő istenséget. Most könnyű visszatalálni hozzá. Nincsenek véletlenek. Most csak Isten segíthet.



