
Mikor vagyunk áldozatszerepben? Bármikor, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk az életünk irányítói, hogy mások uralkodnak felettünk, legyen az a párunk, barátunk, főnökünk stb. Akkor is áldozatszerepben vagyunk, ha állandóan panaszkodunk, ha úgy érezzük, nem vagyunk szerethetőek, vagy ha bántalmazó kapcsolatban élünk.
Amikor egy párkapcsolatban eljön a pillanat, hogy a társunk visszautasítja a megmentő szerepünket, akkor kezdjük magunkat áldozatnak érezni. Hiszen kitettük a szívünket, lelkünket, és ilyen hálátlan a másik. Igazából nem hálátlan, csak nincsen szüksége megmentésre. Sokszor ilyenkor szakad meg a kapcsolat, és az elhagyott fél szenved, mert úgy érzi, megint nem felelt meg, nem szerethető, és hogy mindenki jobb nála. Ő pedig a másik, vagy éppen a sors áldozata.
Érdemes megvizsgálni ilyen esetben a családi rendszerünket, honnét, kitől vehettünk át esetleg áldozatszerepet. Gyakran a szülők valamelyike élt hasonló életet.
A kapcsolat megszakadása után, sokszor az áldozatszereppel együtt megjelenik a bántalmazó szerep is. Akár kilépett a másik a kapcsolatból, akár csak tudomásunkra hozta, hogy így neki nem jó velünk, elkezdjük bántani őt. Szidjuk, dühösek vagyunk rá, néha még az is előfordul, hogy megszégyenítjük mások előtt. Gondoljunk csak arra, amikor a barátainknak szidjuk a társunkat. Bizony, ilyenkor te lépsz át a bántalmazó szerepébe. Nem csak a fizikai bántalmazás számít bántalmazásnak, hanem a szóbeli, a lelki is.
Kapcsolódó cikkek
A legtöbb bántalmazó bántalmazott is volt. Éppen azért, mert ezek a szerepek keverednek, váltakoznak, egészen addig, míg tudatosan meg nem szakítjuk őket. Sokszor valamelyik ősünk áldozatszerepét visszük tovább. Amikor megmentő szerepben vagyunk, akkor is érdemes utánajárni, kit akarunk megmenteni. Lehet, hogy az elveszített ikrünket, az édesanyánkat, akit elhagytak, vagy valakit, akit egyszer nem tudtunk megmenteni.
Ebben segít a családállítás.
Kép: StockSnap / Pixabay



