Ma is szeretem a Nőt, az Istennőt, a Varázslónőt, az Anyát, a Testvért, a Munkatársat, a Lánygyermeket, a Szomszédot, a Virággal kezében elmerengőt, a mindenhol jelen lévőt, és Akit senki nem lát, csak én, és a Őt, aki mosollyal fogad, vagy éppen arcáról törli bosszúsan az afrikai port, miközben szemében ott van az a ragyogás, melyet semmilyen kényszer, világi hajsza nem homályosít.
Szeretek együtt működni, és szeretek együtt nem működni. Szeretem letenni a Világ batyuját, és úgy ragyogtatni, ragyogni, hogy a ragyogás evidencia legyen. Mindig, mindenhol, mindenki számára. Ragyogj ma is.

Tapintattal becsüld a Nőt
Szemeik sugara
Kelő Napot idéz,
S legyen a Férfi kész arra,
Hogy ha mélyen belenéz:
Önmaga tó-tükrébe,
Mint a derűs légbe
Úgy röppen föl,
S a szerelem-szédülő-szelén
Együtt, mégis külön örvény
Leges-legközepén,
Egymást szépen érintvén,
Áramolnak a Lét Tengerén...
Becsüld hát meg Őt,
A mindőjükben élőt,
Az Egyetlent:
A Nőt...
Kapcsolódó cikkek



