Ahogy cseperedett, egyre magasabbra feszíttette a kötelet, és a kötéllel együtt hírneve is emelkedett. Betöltötte a tizenhatot, és többé nem volt hajlandó biztosítókötelet használni. Úgy nincs benne semmi érdekes, ezt vallotta, és hónapról hónapra újabb mutatványokat eszelt ki. Cigánykereket hányni vagy palacsintát sütni odafenn a kötélen, ez számára a rutinfeladatok közé tartozott.

Egyre nehezebb és nehezebb kunsztokat talált ki és mutatott be, a cirkusz ünnepelt sztárja lett. Amerre csak megfordultak, hódolattal és rajongással vették körül az emberek. Ő ezt észre sem vette, annyira természetesnek találta, hogy mindez jár neki.
Egy nyárestén új produkcióját mutatta be. A legkisebb remegés nélkül állt fejre a kötélen, hogy lábaival a magasba emeljen egy boroshordót, pörgesse egy kicsit, majd ugyanebben a helyzetben csapra verje, és igyon egy pohárkával. Minden tökéletesen ment.
Aztán csend.
Várta a tapsot, de hiába. Lenézett, és... odalenn nem volt közönség.
Azonnal lezuhant, és a nyakát szegte.
Kapcsolódó cikkek



