Gábriel Arkangyal jelentette: " - Áldott vagy, Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse…"Erre Mária azt mondta, hogy: " - Let it be." Legyen. Igen. Így kéne, hogy legyen. Áldott állapotban kellene lennie minden asszonynak, aki gyermeket vár és minden gyermeknek, aki e világra születik.

Gábriel Arkangyal jelentette:
„ - Áldott vagy, Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse…”

Erre Mária azt mondta, hogy: „ – Let it be.” Legyen.

Igen. Így kéne, hogy legyen.
Áldott állapotban kellene lennie minden asszonynak, aki gyermeket vár és minden gyermeknek, aki e világra születik.

De vajon nem vagyunk e átkozottak inkább, mint áldottak?
Áldott és átkozott.

Milyen kevéssé térnek el egymástól ezek a szavak, s mégis mennyire gyökeresen mást jelentenek.
„ – Terhes vagyok.” - , mondja a nők többsége.
S valóban teherként, sokszor elviselhetetlenül nehéz batyuként hordják ki gyermekeiket. Kihordják, hogy aztán majd ugyanígy cipeljék, hordozzák őket minél előbb a bölcsibe, oviba, suliba. Hajnalok hajnalán, amikor még a madár se jár. Aztán majd ezek a gyerekek is így vonszolják át magukat a tehertételként megélt életükön, és az ő gyerekeik is, és így tovább, egészen a koporsóig, a sírig.

Mert minden születésben eleve ott rejlik a halál. Minden megszületésben már ott van az innen nézve olyan csúnya és szomorú meghalás eseménye is.

Pedig egy bölcs mondás szerint inkább akkor kellene sírnunk, amikor megszületünk,- ahogy ezt ösztönösen meg is tesszük - , nem amikor meghalunk.

De térjünk vissza a születéshez, az anyákhoz és gyermekeikhez!
Vajon tudják e az édesanyák és az édesapák, hogy a magzat mindent lát és mindent hall, vagy mondjuk inkább így: mindent érzékel. Átérzi, ha az anya ideges, fáradt, feszült, ha szorong vagy pánikol éppúgy, mint azt, ha örül, boldog, remél, nevet és dolgozik. Megérzik, ha az apa ráteszi a kezét az anya pocakjára. Máris mórikálják magukat, másképp kucorognak, a másik oldalra bújnak örömükben, ahogy ezt éppen tegnap mesélte egy barátnőm az ő áldott állapotáról. És mennyire fontos gesztus ez az apák részéről! Hogy simogassák az édesanya kidomborodó pociján át a babát, ahelyett, hogy viszolyogva visszautasítanák ezt.
És hányan kihagyják ezeket a csodálatos lehetőségeket!

Aztán csodálkoznak, hogy milyen életidegenné válik majd a gyerekük, aki később ki tudja, hogy miért kezd el inni, drogozni, meg hasonlók.
Mert már az anyaméhben ott van valami a fogantatás pillanatától, ami megfogalmazódik bennünk-bennük.

És ettől lesz az életünk-életük áldott vagy átkozott.
Micsoda gyönyörű magasztos felelősség ez a szülők részéről!
Szülők! Mert ketten vállalták a gyermeket, s nem egyedül az anya, akit ez a hagyományos virágos májusi ünnep köszönt.
D köszönti egyben azokat az apákat is, akiknek köszönni lehet, hogy a májusfa virágba szökken, hogy a szerelem gyümölcse olyanná érik, aki vágyja és nem rettegi az életet, annak megannyi nehézsége ellenére sem.

Méltó szülő nekem az, aki tud örülni az élet adta csodáknak, aki tud boldog lenni akkor is, ha fáj, s aki mindezt át is tudja adni az ő eljövendő gyermekeinek.Hogy áldott legyen a világ általunk-általuk.

Bors Mária, 2 lánygyermek édesanyja Üzenet 2005 Anyák Napjára
a Forrás: az Akasha és lejegyezte a Bors Mari

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.