Évi két napja költözött el a párjától, aki azt mondta neki, hogy nem tud rá nőként nézni. Állandó veszekedések, harcok jellemezték a kapcsolatukat. Évinek meggyőződése volt, hogy párja nem hűséges, és hogy ő nem elég neki, mint nő. Többször szakítottak már emiatt.

A mostani családállításon a gyökérokot próbáltuk megtalálni. Ez azonban ismét az ikervesztés témájához vezetett. Évi még mindig nem tudta elengedni elveszített testvéreit. A mostani családállítás azonban nagyon mélyre ment. Évi teljesen összeomlott, zokogott, és azt mondta, feladja, nem bírja tovább. Mi azonban nem adtuk fel. Oldó mondatok, és segítőket képviselő személyek beállítása után Évi lassan felállt.
Sikerült elindulnia az új élete felé. Este 7 órakor váltunk el.
Másnap délben levelet írt nekem. Még aznap este, a családállítás után felhívta a párja, és azt mondta neki, hogy nem is tudja mi történt, de úgy jár Évi most a fejében, mint az a nő, akibe szerelmes, akire teljesen nőként tud nézni, és szeretné, ha kibékülnének. Évi másnap visszaköltözött.
Hogy mi történt? Feloldottuk azt a blokkot, ami kettőjük közt a feszültségeket okozta. Évinél az ikervesztés témája, ami még mindig megoldatlan volt. Évi bármit tett, bár nagyon szép nő, a férfiak nem érezték rajta a nőies kisugárzást. Ez szinte órák alatt változott meg.
Az ilyen, és ehhez hasonló történetek lassan mindennapossá válnak. Bár rengeteg családállítást láttam már, még mindig elvarázsol a mező ereje.



