Ma a villamoson utazva furcsa érzés jelent meg bennem. Körülnéztem, és azt láttam, hogy kb. 8-10 ember áll körülöttem, és mindenki egy „kütyüt” nyomogat. Az emberek közt úgy éreztem, egyedül vagyok. Fizikailag jelen vannak ugyan, de lélekben máshol. Egy programozók alkotta virtuális valóságban. Ott, ahol nincsenek illatok, ízek, színek, érzések, érzetek. Fiatal párok nem egymás kezét fogják, mert kezüket lefoglalja a telefon. A fiú mond valamit a lánynak, mire a lány fel sem nézve a telefonból, valamit foghegyről válaszol. A fiút igazából már nem is érdekli a válasz, mint ahogyan a lány sem tartja fontosnak.
Ott állva, visszagondoltam a gyermekkoromra, hogy milyen nagy szó volt, amikor bekötötték az első vonalas telefont. Tudtunk élni anélkül, hogy állandóan elérhetőek lettünk volna. A buszon, vásárlás közben, sportolás közben, az iskolában, vagy egy találkozón. Arra gondoltam, mi lenne a mai fiatalsággal, ha eltűnne a mobiltelefon?

A barátságok már csak az interneten működnek, személyes találkozásra nincs idő. A barátok néha írnak pár sort egymásnak, és a „barátság” sokszor le van tudva egy „Mizu, mi van veled?” mondattal. A kérdezőt közben nem is igazán érdekli, hogy mi van a másikkal, csak saját mondanivalóját próbálja bevezetni.
Amit modern világnak nevezünk, az tulajdonképpen az emberi kapcsolatok végét jelenti. Nincs szükség a személyes találkozásokra, még a családtagok is néha csak az interneten kommunikálnak egymással. Sajnos gyermekeink, a most felnövő generáció ezt gondolja normálisnak. A mai 30-40-50 éves emberek még a régi, „konzervatív” világban nőttek fel. Számukra még értéket jelentenek az emberi kapcsolatok, egy barát többet jelent, mint egy új okostelefon.
Kapcsolódó cikkek
Azonban egyszer mindenkit megállít az élet. Akár egy betegség, akár egy baleset, vagy akár a végleges eltávozás formájában. Gyakran látok embereket, akiket a sokadik baleset sem ébreszt fel. Pedig minden baleset nagy figyelmeztetés a Sorstól arra, hogy rossz úton járunk. Ugyanis hiába találjuk fel a legmodernebb kütyüket, hiába gyártják az egyre gyorsabb autókat, számítógépeket, lelkünket nem tudjuk megerőszakolni. Lelkünk nem lesz gyorsabb, modernebb, a lélek változatlan marad. És ha időben nem figyelünk oda a szavára, nem lesz az a modern tudomány, amely segítene rajtunk.



