Dia körül van egy érdekes energia, ami már önmagában is zavart kelt. Kicsit agresszív, kicsit nyomulós, kicsit „lelkizsarolós” energia. Úgy éreztem, egy „szegény én” játszmába csöppentünk. Dia minden szava arra utal, hogy ő egy szerencsétlen, meg nem értett nő, aki bár a lelkét is kiteszi, mégsem értékeli senki.

Diát kicsi korában rokonok nevelték, mert édesanyja dolgozott. Dia ezt úgy élte meg, hogy elszakították édesanyjától, és anyja nem szereti őt. Lelkében ez a történet mély nyomot hagyott. Amikor gyermekként valami trauma történik velünk, lelkünk egy része abban az életkorban megreked. Úgy nevezzük ezt, egy lélekrész leválik. A családállítások során vissza kell mennünk ebbe az életkorba, és a levált lélekrészhez ismét kapcsolódnia kell a kliensnek.
Csak ezáltal szűnik meg a gyermekkorban elszenvedett trauma hatása.
Kapcsolódó cikkek
Dia a szeretetlenség érzését párjára vetítette ki. Úgy érezte, ahogyan az édesanyja, párja sem szereti őt, és valószínűleg ő is el fogja hagyni. Tulajdonképpen Dia nem mint társ, hanem mint gyermek élt ebben a kapcsolatban. Ezt férje tökéletesen érezte, viszont rossz érzései okát nem tudta megmagyarázni. Amikor egy kapcsolatban nem teljes értékű társként vagyunk benne, az előbb utóbb szakításhoz vezet. Hiszen párunk nem tud az apánk vagy anyánk lenni, ez a ráerőltetett szerep egy idő után sok lesz neki. Ilyenkor társunktól várjuk azokat a dolgokat, amiket szüleinktől nem kaptunk meg. Ezek a túlzott elvárások azonban a kapcsolatot zsákutcába vezetik.
Dia az állítás után megértette saját és párja viselkedésének mozgatórugóit is. A családállítással kapott egy új lehetőséget egy boldogabb, kiteljesedettebb házasságra.



