Avagy spirituális út(té)vesztők. Úgy látszik, az ünnepek kapcsán nem bírom ki, hogy ne írjak valamit, ami éppen akkor megszólal a szívemben, a lelkemben.Úgy látszik, az ünnepek megszólaltatják a szívemet, s a lelkemet.

Úgy látszik, az ünnepek kapcsán nem bírom ki, hogy ne írjak valamit, ami éppen akkor megszólal a szívemben, a lelkemben.Úgy látszik, az ünnepek megszólaltatják a szívemet, s a lelkemet.

A karácsony misztériuma a szüléseimre-születésemre emlékezetet. A Húsvét ünnepnapjai alatt a halálról elmélkedem. S a közte lévő mindenféle jeles napok kapcsán éppen az a minőségem szólal meg belőlem, amiről az a bizonyos nap szól.

Nos, ma a bolondok napja van.

Erről a napról először is az a szakállas vicc jut az eszembe, amit az egyik legjobb barátom kifejezett célzatossággal mesélt el egy társaságban a minap.

Tudjátok, arról az autósról, aki szemben megy a forgalommal, amikor meghallja, hogy a rádió éppen azt mondja, vigyázzanak az utakon, mert egy őrült szemben megy a forgalommal. Az illető ember erre megszólal magában, mit egy őrült, hisz mindenki szembe jön.

Nem vagyok jó viccmesélő, de valahogy így szólt az a nemes egyszerűséggel megfogalmazott gondolat, hogy időnként az ember azt érzi, megbolondult a világ, kivéve persze őt magát.

A bolond szó alatt még ezernyi kép sejlik fel bennem, megannyi gondolat kíséretében.

Többek között az is, hogy a falu bolondjának milyen nagy szerepe volt, s hogy az egy rang és pozíció volt minden falu, minden normális kis közösség életében.

Vagy hogy a király bolondja volt az igazi bölcs.

Avagy hogy, aki már nem bírta a gyűrődést, az megbolondult, hiszen az is egy menekülési lehetőség az életben maradásra, saját rácsaink jótékony védelme mögött.

Ám a legnagyobb elméket is többnyire bolondnak kiáltották ki még életükben, s többbnyire csak haláluk után rehabilitálták és fogták fel a normálisnál is egészségesebb elmeállapotuk következtében született filozófiai, etikai vagy hitbéli tanításaikat.

Hányszor és hány embernek kellett szégyenkeznie és megalázkodnia valóban őrült diktátorok előtt csak mert az igazat s a valódit meg merték mondani.

Hányszor ordítottak rájuk tücsköt és bogarat pontosan azok, aki maguk is férgek voltak.

Hányszor keltettek bennük lelkisimeretfurdalást azok, akiknek lelki ismeretük sem volt.

Mi is az a lelki ismeret?

Azt hiszem, sokszor nem könnyű ép ésszel élni és kibírni ezt az egész életnek nevezett társasjátékot. Azt hiszem, sokszor kell megfognunk egymás kezét, hogy itt maradhassunk még a földön egy kicsit, hogy mintegy „leföldeljük” egymást, s hogy átérezzük a fizikai valóságunkat a lelki-szellemi röpülések közepette is.

Azt hiszem, nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne kontárkodjunk bele olyasmikbe, amelyek az ember elől jótékonyan el vannak zárva, s amik csak akkor sejlenek fel, amikor annak eljön a belső ideje. Mert mindennek rendelt ideje van, ahogy a bölcsek mondják.
Ezt megerőszakolni, ezt tudakolni, ezt feltépni erőnek erejével, csak hogy gyorsan megtudjuk és tegyünk ellene vagy érte valamit, tiltott gyümölcs.

Azt hiszem Isten ettől a fától „tiltuá el” őket. A mindentudás fájától. Nekünk, embereknek nem kell mindent tudnunk, de igenis kell mindent tudatosítanunk, ami velünk és bennünk és körülöttünk történik. Ám közben tennünk is kell a vállat feladatainkat, kötelességeinket, azt amiért ide jöttünk erre a földre.

A céljainkat sem „kell” ismernünk, hisz, ahogy Weöres Sándor írja: „Nem kell ismernem célomat, mert a célom ismer engem.”

Tehát felkeléstől, lefekvésig csak tedd a dolgod, ott ahol vagy, azzal, akivel és akkor amikor. Ne akarj semmit, ne erőltess se másra, se magadra semmit, csak engedd, hogy az történjen, aminek történnie kell. (Uram, legyen meg a TE akaratod! Ámen)


De az élményben legyél jelen mindig teljesen! Olyan egyszerű, mégis olyan kevesen tudják megtenni és megélni az itt és most törvényét, ami egyben a szeretet törvénye is.

Ha itt és most élsz, akkor nem rágódsz múltbeli sebeken , s nem aggódsz a jövőért sem. A benned lévő lélek csak így tud kiteljesedni és megnyilvánulni a világban általad, s te általa.

Ezer szó és gondolat sem ér semmit, ha nem tudod megölelni azt, aki melleted van, ha nem tudsz odaszaladni hozzá, amikor hív, ha nem tudod megsimogatni, amikor sír, ha nem vagy képes megérteni, amikor valami baja van, vagy ha nem tudsz osztozni az örömeiben sem önzetlenül.

Rengeteg a dolgunk, és elsősorban nem az, hogy múltbeli életekben kutakodjunk, hogy szellemekkel társalogjunk, hogy módosult tudatállapotokat hozzunk létre magunkban szánt szándékkal és akarva, eltorzítva így a tiszta leket, a tiszta szellemet, aki meg fog jelenni a kellő időben, mindegyikünknek, a neki megfelelő módon. S aki már itt van akkor is, amikor álmodunk, amikor átsuhan rajtunk egy-egy érzés, gondolat vagy intuíció, amikor ihletetetten írunk, beszélünk, alkotunk, amikor egy mezőnyi virág láttán, vagy egy csodálatos szeretkezésben az Istennel találkozunk.

Földi életünk mindennapjai bőséggel ontják a lehetőséget az egységélményre, amit minden spirituális éhségünk és szomjúságunk kíván. S amit a hagyományos ember milliónyi eltorzult formában érzékel, alkohol, drogok és egyéb tudatmódosítók hatására.

Én nem hiszem, hogy jósokhoz kéne járnunk, s azt sem hogy túl kéne lihegnünk az ezotéria megannyi lehetőségét. Mindenhez csak anynit nyúljunk hozzá, amennyi az önismeretöünket s a mások megértését segíti, s így előrevisz az utunkon, a fejlődésünkben. A mindennapi élet feladatait és szépségeit tudjuk továbbra is önmagukért tenni és csodálni!

Van egy történet arról az emberről, aki fél életén át, minden reggel lement a hegyről vízért, aztán felmet a hegyre. Egy napon ez az ember megvilágosodott. Ezután pedig lement a hegyről vízért és felment a hegyre a maradék életében továbbra is, minden nap.

Szóval, mindezzel a sok szöveggel csak azt szerettem volna mondani és üzenni az ezoterikus és spirituális világgal ismerkedőknek, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot a józan eszükkel, és a biztos támpontot nyújtó szívükkel, a bolondok napján, és az év többi napján sem.

Bors Mária

A „spirituális út(té)vesztők” készülő tanulányainak következő fejezete a „Drogok a megvilágosodás letéteményesei vagy csapdái?” címmel már készülőfélben van. Kérjük a kedves olvasókat, ha megérintik az itt leírt témák, ne fogják vissza magukat. A hozzászólásban vagy a fórumon folytathatjuk a találkozásokat. B. M.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.