Az érzékszerveink ugyanis csak felfogják az ingereket. Azokat észlelni, jelentéssel felruházni az agyunk fogja az előzetes várakozásaink, a korábbi tapasztalataink, és az általános ismereteink függvényében.
A valóság tehát szubjektív. Mindenki azt tekinti realitásnak, amit és ahogyan a saját szemüvegén keresztül megtapasztal a világból. Az, hogy ez torzít, hogy a gondolkodásmódunk bizony befolyásolja azt, ahogyan a világot látjuk és értelmezzük, sokan nem veszik figyelembe. Pedig ahogyan az éremnek is két oldala van, ugyanúgy bizonyos helyzeteknek is több olvasata létezhet.
A babonák, és hiedelmek világa az emberi történelem részei. Jellemzően úgy szűkült be létjogosultságuk tere, ahogyan nőt a tudomány által definiált problémák köre.
Ahogyan a kisgyermeknek is csupán addig van szüksége a saját maga által kreált, olykor abszurd magyarázatokra a világ működéséről, míg arról kellő ismeretet fel nem halmoz, s a kognitív képességei lehetővé nem teszik, hogy azokat megfelelő módon értelmezze, úgy az emberi elmének is csupán addig volt szüksége a mítoszok, és mondák világára, míg képessé nem vált mérhető, és bizonyítható módon leírni a bolygónkat működtető főbb folyamatok természetét.
Ma már tudjuk, hogy például villámláskor nem Zeusz dühének megnyilvánulását látjuk az égbolton, hanem sajátos elektromos kisüléseket.
Az azonban, hogy a tudományok lehetővé tették a világ megismerésének egzakt módját, még nem jelenti azt, hogy a benne zajló folyamatok működését ne lehetne más és más módon értelmezni.

Mégis fontos, hogy tiszteletben tartsuk mások szubjektív valóságát. A hit ugyanis kiemelten fontos részét képezi az életünknek.
Mindaddig tehát, míg a szemüveg lencséje, melyen keresztül a világot szemléljük, nem torzít jelentősen az általánosan elfogadott normákon, nem zavarja az életvezetésünket, és mások látásmódját sem sérti, addig szabadságot kell élveznünk abban, hogyan értelmezzük a minket körülvevő valóságot.
Szerző:
Vépy Viktória
pszichológus, life coach, mediátor



