Nincsen olyan, hogy tiszta lap. Múltja mindenkinek van. Hibákat mindannyian követtünk el. Olykor szándéktalanul. Talán nem is tudunk róla, mikor és hogyan okoztunk fájdalmat a másiknak, vagy okoztak nekünk lelki gyötrelmet úgy, hogy azt még csak nem is sejtették.
Az érzelmeink megfogalmazása nem könnyű feladat. Legtöbbször nem is mondjuk ki, mit érzünk, csak jelezzük azt a másik felé, melyet ő vagy képes dekódolni, vagy pedig nem.
Azt gondoljuk, tudnia kellene, hogy ezzel megbántott, tudnia kellene, hiszen mi ebből hasonló esetben már éreznénk, hogy baj van. Csakhogy nem vagyunk egyformák: másképp kódoljuk a kommunikációs üzeneteinket, és másképp is értelmezzük azok tartalmát.
Senki sem gondolatolvasó. A legbiztosabb tehát az, ha mindig elmondjuk a másiknak, hogy a viselkedése éppen milyen érzéseket keltett bennünk. Főképp akkor, ha ez negatív érzelem. Ezzel megteremtjük a lehetőséget arra, hogy azonnal tisztázhassa a helyzetet - amennyiben nem lett volna tudatában annak, milyen érzéseket keltett bennünk - ill. korrigálja a viselkedését és bocsánatot kérjen.

A BOCSÁNAT JELENTŐSÉGE
Hibákat mindannyian követünk el. Olykor szándéktalanul. Okozhatunk fájdalmat a másiknak akaratlanul. Ne a tényét vitassuk tehát annak, amit tettünk, hanem fogadjuk el, hogy a másikban aktuálisan ilyen érzéseket keltettünk, s miután felismertük ezt, merjünk bocsánatot kérni.
Ha fontos a másik, ha fontos a kapcsolat, ha fontos a saját lelki nyugalmunk, akkor bocsánatot kell kérnünk. Őszintén. Szívből. A bocsánatot el kell nyerni, ha pedig kapjuk, azt el kell fogadni.
A harag, a düh, a gyűlölet rengeteg energiába kerülnek. Rombolóan hathatnak a személyiségre és az életvezetésre. Bocsánatot kérni persze nem könnyű, sokszor megbocsátani sem az. A múlt hibáit jóvátenni nem lehet, enyhíteni a fájdalmat, és feloldozást nyerni a bűntudat alól azonban igen. Adjuk meg hát rá az esélyt, bármely oldalon álljunk is épp, s ha szükséges, tudjunk megbocsátani saját magunknak.
AZ ELENGEDÉS FONTOSSÁGA
Vannak helyzetek, amikor a megbocsátás egyben elengedés. Amikor a múlt sérelmeinek feldolgozását már nem követi folytatás. Nincs több próbálkozás, még egy esély, a változásban való szűnni nem akaró hit.
Vannak helyzetek, amikor az elengedés a megoldás. Amikor a továbblépés feltételét egy szomorú emlék, egy bennünk negatív érzéseket keltő személy, egy bosszantó, vagy fájdalmat okozó helyzet elengedése jelenti.
Az elengedést megnyugvás követi. Nem csupán fejben, hanem érzelmi szinten is meg kell lépni, hogy a jövőkép alakítását már biztosan ne zavarja az, amit végleg szeretnénk a múlt részének tudni.
A múlt hasznos, mert nélküle nem volnánk ma azok, akik. Fontos és érdemes is tehát foglalkozni vele mindaddig, míg az az épülésünket, a fejlődésünket szolgálja.
A múlt funkciója a jelenben az, hogy általa teljesebbé tehessük a jövőnket.
Rendezzük tehát azt, ami szükséges ahhoz, hogy az új évünk valóban úgy alakuljon, ahogyan azt szeretnénk.



