Vállalom, normaszegő vagyok: nem tartok karácsonyt.
Évek óta nem dekorálok, nem készülődöm, és csak annyira folyok bele az eseményekbe, amennyire az feltétlen szükséges.
A döntésem hátterében nem vallási okok, vagy magánéleti problémák húzódnak. Pusztán felismertem a tényt, hogy nem szükséges olyan norma szerint élnem, mellyel nem tudok azonosulni.
Nem egyik napról a másikra történt mindez, mára azonban a környezetem is elfogadta, ha meg teljesen nem is érti, hogyan lehetséges ez. Pedig nincs ebben semmi különös. Ahogyan másnak esetleg a húsvét, vagy az államalapítás ünnepe, úgy nekem a karácsony az, ami semmit nem jelent.

KARÁCSONY = VÁSÁRLÁS?
Szép gyermekkori élményeim vannak. Emlékszem fényárban úszó, plafonig érő hatalmas fenyőfákra, örömtől ragyogó arcokra, izgalommal vegyes boldogságra ajándéknyitáskor.
Emlékszem a családra, az együtt töltött időre, nevetésre, finom ételekre. Emlékszem, hogy gyermekként mindez milyen jó volt, mégis, mire felnőttem, a karácsony puszta szokássá degradálódott, melyben a fogyasztói társadalom által diktált tempó is nyilvánvalóan közrejátszott.
A csillogó kirakatok, a karácsonyi plakátok, a mikulás dömping és a sok adventi vásár között valahogy pont a karácsony szellemisége vész el – legalábbis én így látom.
MI AZ, AMI IGAZÁN FONTOS?
Hiszek az együtt töltött idő értékében, hiszek az ajándékozás nyújtotta örömben, hiszek a szeretetben, a meghitt összetartozásban, hiszek a családi kötelékben, a nevetésben, a közös élményekben.
Nem hiszek a december 24-től 26-ig tartó hagyomány kizárólagosságában. Nem hiszek az ajándékozási gesztus kényszerében. Nem hiszek az év utolsó napjaihoz tartozó elvárás-rendszerben. Nem hiszek a karácsonyi céges bulikban, az őszintétlen rokonlátogatásban, a giccses szeretve levésben.
Hiszek viszont az egyéni döntés szabadságában. Hiszek az önálló értékrend kialakításában. Hiszek az őszinte szeretet kifejezésében.
Hiszem, hogy nem a nap számít, hanem a tettek. Hiszem, hogy ha szívből jön, bármely hétköznap lehet a szó klasszikus értelmében karácsony.
Igen, vállalom, normaszegő vagyok: nem tartok karácsonyt.
Én azt gondolom, hogy mi tesszük ünneppé az együtt töltött időt, s nem maga a karácsony.



