A karácsony olyasvalami, ami a legtöbbünk számára ugyanazt jelenti. Évről-évre várjuk, készülünk rá, megünnepeljük. Adventi koszorút készítünk, lakást dekorálunk, ajándékokat vásárolunk. Kitaláljuk az ünnepi menüt, bevonjuk a családot, együtt munkálkodunk azon, hogy a karácsony valóban szép és meghitt lehessen. Vannak, akik rajongva szeretik, mások rutinosan megélik, aztán akadnak olyanok, akik valami miatt úgy döntöttek, nem tartanak karácsonyt. Ez utóbbi csoport tagja vagyok én is.

LEHET MÁSKÉPP?
Vállalom, normaszegő vagyok: nem tartok karácsonyt.
Évek óta nem dekorálok, nem készülődöm, és csak annyira folyok bele az eseményekbe, amennyire az feltétlen szükséges.
A döntésem hátterében nem vallási okok, vagy magánéleti problémák húzódnak. Pusztán felismertem a tényt, hogy nem szükséges olyan norma szerint élnem, mellyel nem tudok azonosulni.
Nem egyik napról a másikra történt mindez, mára azonban a környezetem is elfogadta, ha meg teljesen nem is érti, hogyan lehetséges ez. Pedig nincs ebben semmi különös. Ahogyan másnak esetleg a húsvét, vagy az államalapítás ünnepe, úgy nekem a karácsony az, ami semmit nem jelent.


KARÁCSONY = VÁSÁRLÁS?
Szép gyermekkori élményeim vannak. Emlékszem fényárban úszó, plafonig érő hatalmas fenyőfákra, örömtől ragyogó arcokra, izgalommal vegyes boldogságra ajándéknyitáskor.
Emlékszem a családra, az együtt töltött időre, nevetésre, finom ételekre. Emlékszem, hogy gyermekként mindez milyen jó volt, mégis, mire felnőttem, a karácsony puszta szokássá degradálódott, melyben a fogyasztói társadalom által diktált tempó is nyilvánvalóan közrejátszott.
A csillogó kirakatok, a karácsonyi plakátok, a mikulás dömping és a sok adventi vásár között valahogy pont a karácsony szellemisége vész el – legalábbis én így látom.

MI AZ, AMI IGAZÁN FONTOS?
Hiszek az együtt töltött idő értékében, hiszek az ajándékozás nyújtotta örömben, hiszek a szeretetben, a meghitt összetartozásban, hiszek a családi kötelékben, a nevetésben, a közös élményekben.
Nem hiszek a december 24-től 26-ig tartó hagyomány kizárólagosságában. Nem hiszek az ajándékozási gesztus kényszerében. Nem hiszek az év utolsó napjaihoz tartozó elvárás-rendszerben. Nem hiszek a karácsonyi céges bulikban, az őszintétlen rokonlátogatásban, a giccses szeretve levésben.
Hiszek viszont az egyéni döntés szabadságában. Hiszek az önálló értékrend kialakításában. Hiszek az őszinte szeretet kifejezésében.
Hiszem, hogy nem a nap számít, hanem a tettek. Hiszem, hogy ha szívből jön, bármely hétköznap lehet a szó klasszikus értelmében karácsony.
Igen, vállalom, normaszegő vagyok: nem tartok karácsonyt.
Én azt gondolom, hogy mi tesszük ünneppé az együtt töltött időt, s nem maga a karácsony.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.