
Mit fojthat el a beteg?
Legtöbbször az alábbi három dologgal szembesülünk.
- Agresszió – a nem kifele irányuló agresszió testi fájdalommá alakul, az elfojtott agresszió a psziché területén depresszióhoz vezet.
Az agresszió, amelyet a beteg blokkol, befele fordul, a feladót címzetté teszi. Az beteg önmaga ellen fordított agressziójának legnyilvánvalóbb kifejezési formája az öngyilkosság. Öngyilkossági szándék esetén mindig annak kell utánanéznünk, kire is vonatkozik valójában a gyilkossági szándék.
- Felelősség - a depresszió a felelősség elutasításának legszélsőségesebb formája. Aki depressziós az nem cselekszik, gyakori a napokig tartó alvás és a beteg gyakran nem mer kimozdulni otthonról. Bármennyire is elutasítja az aktív szembesülést az élettel, állandóan konfrontálódni fog a felelősség témájával, mert a sors általában folyamatosan a beteg elé teszi a megoldandó feladatot.
A felelősségtől való félelem ott áll minden depresszió előterében, amikor az illető új életfázisba lép, pl. a gyermekágyi depresszió esetében.
- Lemondás - lemondás, magány, öregség, halál. A depressziós beteg rákényszerül arra, hogy a halál témájával szembesüljön.
A beteg mindent megvon magától, ami élő: a társaságot, a mozgást, a kommunikációt, és megéli ezek ellentéteit: a merevséget, a halál gondolatát, a magányt. A konfliktust jelen esetben az indukálja, hogy a beteg ugyanúgy fél az élettől, mint a haláltól. Az aktív élet felelősséggel jár, és éppen ez az, amit a beteg el akar kerülni. A depresszív személyiségnek mindig szüksége van valakire, akire támaszkodhat. A depresszió külső kiváltó oka gyakran egy szeretett személy elvesztése vagy a tőle való elválás.
A depresszióra tekinthetünk úgy is, mint egyfajta menekülési formára. Egy időre kivonhatjuk magunkat a forgalomból, és nem kell részt vállalnunk semmiben. A depresszió leggyakoribb kiváltó oka a motiválatlanság. A beteg célok nélkül, csak úgymond „él bele a világba”. Ez a célnélküliség előbb utóbb a teljes apátiához, a depresszióhoz vezet. Sajnos mai világunkban egyre gyakrabban találkozunk a céltalanság, a kilátástalanság témájával.
A fenti sorok, a depresszió azon okairól szóltak, amelyek „hozzánk tartoznak”, azokban az esetekben, amikor a betegség kialakulásáért legtöbbször saját gondolkodásmódunk a felelős. Következő cikkemben a depresszió kialakulásának transzgenerációs okairól és megoldásairól fogok beszélni, ami a Hellinger-féle családállítás során nagyon gyakran megmutatkozik.
Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum



