Katus Attila sportaerobik sportágban hatszoros világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, Világjátékok-győztes, személyi edző, aerobik szakedző és életmód-tanácsadó, aki az elmúlt években felépítette a KatuSystem rendszert, melynek szervezes része a KATUSBODY fitnesz ruházat, nőknek, férfiaknak és gyerekeknek egyaránt, valamint az egészséges életmód jegyében komolyan szakember gárdával a háta mögött fejlesztette a KATUSFOOD termékcsaládot, júniusban pedig megjelent első könyve, a Formáld magad.

Mára a sportolóból és személyi edzőből sikeres üzletemberré és életmód tanácsadóvá vált.
Ezekről a sikerekről, az új könyvéről és egy kicsit önmagáról is kérdeztük az interjú során, valamint arról, mit tanácsol a nőknek önmagukkal kapcsolatban.

Téged mindenki úgy ismer, mint a hazai aerobikvilág egyik fontos figurája. Nagyon régóta benne vagy már ebben, tehát felmerül a kérdés, hogy miért most, miért éppen egy könyv.

Katus Attila: Valóban van egy elég erőteljes, masszív sportmúltam, de aztán más irányba is elindultam. Az élsport után nagyon sokat edzősködtem, és azokat a tapasztalatokat, amiket összegyűjtöttem, mind az egyetemeken – ami szakedzői diplomát, felsőfokú edzői diplomát jelent – külföldi tapasztalatokat szereztem angolszász területeken, ahol sokat dolgoztam. A gyakorlati és elméleti tapasztalatokat megpróbáltam összegezni úgy, ahogyan én gondolom. Hiszen sokfelé járok, sok könyvet, szakkönyvet láttam, de ilyen típusú összegzéssel nem találkoztam. Egy olyan könyvet hoztam létre, ami bárki számára egyfajta lexikonként szolgálhat a mindennapok során. Útmutatást ad és motivációt, sok-sok személyes példával. Többet mutattam meg önmagamból ebben a könyvben, mint bárhol, bármikor.

A könyv egyik legfontosabb mondata így szól: „Testünk rabságában élünk.” A nőkre ez különösen igaz. Te, aki testmozgásból élsz, lehet hogy tudod, hogyan kell ezen felülemelkedni. Amikor úgy gondozod a testedet, úgy őrzöd annak fiatalságát, hogy nem annak rabságában élsz. Amikor megadod magadnak a szabadságot is. De biztos volt olyan időszak, amikor te is tested rabságában éltél…

Katus Attila: Kicsit mindenki a teste rabságában él. A testünk korlátait a fizikai képességeink szabják meg, és ez kihat a gondolkozásunkra.
Mondok egy egyszerű példát. Ha nekem szárnyam lenne, egész másképp tervezném egy napomat Budapesten, hiszen tudom, hogy sokkal több minden belefér. De ha beteg vagyok, és lázasan fekszem otthon, megint másképp tervezem a napomat. Ha nem alszom éjszaka és reggel felkelek, egészen másképp látom ugyanazon dolgokat, ugyanazon elképzeléseket, mint máskor. Egészen másképpen tervezem az életemet. Nagyon sok embernél látom, érzem, hogy nem egy térfélen játszik a saját testével. Ne egy hátizsáknak képzeljük el testünket, amit cipelni kell, hanem egy olyan társnak, aki ott van életünk folyamán mindig, és minden sejtünk minden pillanatban dolgozik értünk. Ez egy igazi csapatmunka. S a csapatmunka által sokkal többre visszük. Nehéz a váltás. Én edzőként szívesebben foglalkozom olyan emberekkel, akik tényleg rendbe szeretnének jönni a testükkel, akikkel igazán sok a kihívás és a munka.

Ahol nagy a kihívás, ott az eredmény is nagy. Egy ilyen nagy változásnál megnő az emberek, nők önbizalma, boldogabbak lesznek. Kihat az életükre a változás. Azért ez nagy visszaigazolás, igaz?

Így van. Amint említettem, a fizikai képességeink, ahogy változnak, erősebbek, gyorsabbak, lazábbak, mozgékonyabban leszünk. Elmúlik a derékfájásunk, jobb lesz a testtartásunk, egészen másképp mozgunk, más a kisugárzásunk, nem vagyunk olyan sápadtak, mosolygósabbak vagyunk, optimistábbak, megnövekszik az akaraterőnk, kialakul egy ritmusa a napnak, frissebben ébredünk. Tehát, szépen elindulunk egy spirál útján fölfelé, ezáltal az emberi kapcsolataink jobban lesznek, a gyermekeinkkel való kapcsolatunk is jobb lesz.
Ezért nem elfogadható az a magyarázat, amikor azt mondjuk, azért nem sportolunk, hogy a gyerekeinkkel legyünk. Az a gyerek szeretné az édesanyját megöregedni látni, és az édesanya is szeretné az unokáit látni.

Lassan 20 éve vagy már több is, hogy benne vagy a szakmában, s ez az első könyv. Miért váratott ilyen sokáig magára?

Katus Attila: Talán azért, mert egy életrajzi könyvet sem tudunk 20 évesen megírni, hiszen még előttük az élet. Én is úgy voltam vele, hogy akkor álltam neki, amikor azt éreztem, hogy úgy tudom megfogalmazni a gondolataimat, hogy az tényleg érdekes legyen. Mert milyen a legjobb tanár? A legjobb tanár az, aki a legnehezebb dolgokat is úgy tudja megfogalmazni, hogy egy gyerek is megértse. Nekem még éri kellett ehhez. Nagyon sok iskolát, óvodát látogatok, s ilyenkor gyerekeknek, fiataloknak kell elmondani, amit tudok. Nekik nem lehet úgy mondani, hogy odamegyek fehér ruhában és minden második szavam latin. Lehet, hogy igazat mondok és teljesen szakmába vág, de két mondat után elkezdenek ásítani. Ezt a fajta közérthetőséget próbáltam a könyvben is átadni, de úgy, hogy szakmabeli kollégáimnak is szóljon.
Pont az a lényeg, hogy minden szakmai kérdést próbáltam beletenni, s mellette szórakoztatóvá tenni a mondanivalómat.



Ami leginkább meglepő a könyvben, hogy a gyerekektől a várandós nőkön át, a vérnyomás problémákkal küzdő idősebb generációig mindenkinek szól, pedig azt gondolná az ember, hogy egy személyi edző többnyire egészséges és szép, ritkább esetben csak túlsúlyos emberekkel dolgozik. De ezek szerint nem így van.

Katus Attila: Pontosan. Amikor az ember egy ilyen átfogó könyvet szeretne írni, muszáj kitérni a különböző korcsoportokra, különböző olyan problémákra, amikkel ma a magyar lakosság többsége küzd. Így mindenki magára ismerhet, de ami a legfontosabb, nemcsak magán tud segíteni, hanem az idősebb rokonának, fiatalabb barátjának.

Fájdalmas lehet látni, hogy mennyi a túlsúlyos gyerek. Ha valaki, akkor ők megértik, hogy mi történik a testükben, s még csírájában el lehet ültetni azt, hogy legyen testtudatos és egészségtudatos.

Katus Attila: Így van. A gyerekeknek az egészséges életmód természetes közeg tud lenni, ha mi azt kínáljuk nekik. Emlékszem, amikor általános iskolában első osztályos voltam, 45 percet kínkeservesen tudtam csak végigülni, s ez hosszú hónapokon keresztül így zajlott.
Mikor annak idején a kutyámat elvittem a kutyaiskolába – régen, még akkor családiházban laktam Pécsett –, úgy kezdődött a kutyaiskola, hogy 30 percet futkostak és játszottak a kutyák, majd behívtuk őket, és kezdődhetett az oktatás. A gyerekekkel is ezt kellene, sőt, mindenkinek ezt kellene valamilyen szinten csinálni. Megadni azt a testmozgást, amire a szervezetnek szüksége van. Mondanék még egy gondolatot. Volt egy TV műsorom, ahol le kellett fogyasztanunk nagyon túlsúlyos embereket. Minkét túlsúlyos ember nemcsak attól lett egészségesebb 2 hónap alatt, mert 10 kilótól megszabadultak, hanem azért is, mert egészséges életmódot kezdtek folytatni, és a szervezetük egészségesen kezdett működni. Még nem is jutottak el odáig, hogy lefogytak volna, de a szervezetük már kezdett jól működni. Ez fantasztikus dolog!

Áruld el, hogy hol tévedünk legtöbbet, mi nők a hétköznapokban, amit magunkról gondolunk, ahogy nekiállunk edzeni.

Katus Attila: A női ízlés sokszor nem egyezik a férfiakéval. Persze nem tudom, hogy a nők elsősorban maguknak akarnak megfelelni, vagy a férfiaknak, vagy az éppen aktuális divatnak.
Én mindig elmondom azt, hogy mi lenne fontos egészségügyileg, de azt is elmondom, hogy én mit gondolok, mint férfi, hogyha ránézek valakire. Elmondom, hogy nagyjából egy férfi, hogyan gondolkodik. Ez nagyon fontos. Aztán még mindig lehet valaki, aki azt mondja, hogy ő akkor is magának akar tetszeni, és amikor elkezdünk dolgozni, kiderül, hogy igazából a párjának jobban tetszett régebben, úgy, ahogy volt. Mert a fogyás is olyan dolog, hogy nem akkor a legszebb egy nő, amikor a legsoványabb. Ez nem egy olyan skála, hogy a 10-es skáláról 1-re ugorva nézünk ki a legjobban. Hanem mindenki a saját alkattípusának megfelelően. Valaki az 5-ös számnál néz ki a legjobban, mert akkor szép az arca, feszes a bőre, de valaki a 3-as számnál vagy a 8-asnál.

A könyvben sok mindent vallasz önmagadról, ezt miért tartottad fontosnak? Illetve nagyon sok, mintegy önismereti tanácsot is adsz ebben a könyvben.

Katus Attila: Igen. Egy picikét mesélek magamról. Ha valaki eljut valahová, akkor mindig kíváncsiak az emberek, hogy ő honnan jutott oda. Minden részletet nem árulok el, hátha lesz egyszer egy életrajzi könyvem. De mégiscsak akartam egy kicsit magamról mesélni, s az én problémáimon keresztül bemutatni, amit fontosnak tartok. Hiszen mindenkinek vannak problémái, a mosolygós embereknek is. Csak adott esetben ezt jól kezelik. Szoktuk mondani, hogy nem az a lényeg, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy azokat kezeljük. Én megpróbálom jól kezelni az élet adta problémákat, meg azt, amit a sporttól, az egészséges életmódtól kaptam, vagy adott esetben a szüleimtől láttam. Ezt én összegeztem és adom tovább. Valóban benne van a könyvemben a guggolásnak a pontos technikája, a fekvőtámasz, meg edzéstervek is. De önmagában ez egy életmód szakértőtől nagyon-nagyon kevés, mert ez még mindig csak a testünket mozgatja meg. De nekünk a fejekre és a szívekre is hatással kell lennünk. Bízom benne, hogy mindenkihez szól a könyvem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy senkit nem hagy hidegen, amikor elolvassa, és talán a magamról való írások, motivációs gondolatok másban is gondolatokat ébresztenek, amik elindítják az olvasót a változás útján.

Ez a könyv nagyon sokat beszél korábbi álmaidról, terveidről. Egy ilyen vonzó és sikeres agglegénynek, milyen vágyai vannak, ha már megvan az első könyve és készülőben a második, és egyébként zajlik az élete?

Katus Attila: Nagyon vágyom, hogy a magánéletemben is hasonló szintre jussak, mint a szakmámban. Nálam ez máshogy alakult. Szembe kell nézni önmagunkkal, ennek megvannak a különböző okai a személyiségemből, elfoglaltságomból, munkakörömből fakadóan. De azt gondolom, hogy még ráérek. Más az életutam, mint a többi embernek. Mindenkinek úgy kell alakítania az életét, ahogy jónak érzi. Mindenhez úgy állok hozzá, ahogy anno az aerobikhoz is. Féltem ezzel foglalkozni, de elkezdtem, mert érdekelt. Vállaltam azt, hogy szeretem csinálni, beutaztam általa a világot, s nagyszerű emberekkel találkozhattam útjaim során. Tudtam jól, hogy milyen támadások fognak érni, de nem foglalkoztam velük. Egy falun, kisebb településen ez pláne problémát jelent. Egyszer írt nekem egy idős hölgy, hogy hatással voltam rá, és elkezdett sportolni, kocogni a faluban. Az ott élő emberek nem nézték jó szemmel, és megszólták, kikezdték. Azt tanácsoltam neki, hogy vállalja föl, csinálja, és ne foglalkozzon azzal, hogy mit mondanak mások. Meg fogja látni, hogy hamarosan lesznek követői, tisztelői.
Mindenkinek fel kell tudni vállalni önmagát, és úgy kell élnie, ahogy igazán szeretne.

Szigorú vagy önmagaddal szemben?

Katus Attila: Igen, az vagyok. Próbálom az élet minden területén kihozni magamból a maximumot.

Megengeded magadnak a lazaságot?

Katus Attila: Igen, meg. Az az igazság, hogy aki nem ismer, vagy akár a médián keresztül ismer, az néha azt hiszi, hogy én nagyon merev, szögletes férfi vagyok, mert én mindig a szakmáról beszélek. De aki ismer, az tudja, mennyire laza vagyok, mennyire szeretek nevetni, és nem veszem magam annyira komolyan. Magamtól sem várom el a tökéleteset. Én is betévedek néha egy gyorsétterembe, és lehet, hogy aki ott lát, azt hiszi, bort iszom, de közben vizet prédikálok. Pedig semmi bajom nem lesz, másnap renegeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem, elmegyek edzeni, és semmi baj. Másnak is ugyanezt mondom, hogy olykor beleférnek hasonló lazaságok az életbe, de az irányvonal, a főcsapás, a tendencia az rendben legyen.

Utolsó üzenet a nőknek?

Katus Attila: Higgyék el, hogy szépek. Mert nem egyfajta szépség létezik, hanem sokféle szép van. Az egészség szempontjából az életet meg kell élni. Annál nincs is rosszabb, mikor valaki elmegy egy családi eseményre, és nem mer enni, mert egészségtelen. Egy esküvő az egy esküvő, egy születésnap az egy születésnap. De nincs mindennap esküvő, születésnap. Hanem vannak a hétköznapok, amikor a jó irányvonalat kell adni a testnek, mind étkezésben, táplálkozásban, folyadékbevitelben, testmozgásban. Ha a főcsapás jó, és általában jól csináljuk a dolgunkat, akkor belefér az, hogy élünk, lazák vagyunk. Viszont egy dolog nem fér bele: a “nemek”, a “nem csinálom” magatartás és hozzáállás. Ez nem fér bele. Szembe kell nézni önmagunkkal és valamennyit mindenkinek lépnie kell a saját életében. Hiszen túl értékes ez az élet. Ha valaki egyensúlyban él önmagával, akár 30 évvel is meghosszabbíthatja az életét. A 30 év nagyon sok idő. Én 41 éves vagyok, és tudom jól, mennyi az, ha az ember 30 évet eldobna az életéből.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.