Kérdőíves felmérésemet 208 ember töltötte ki. Olyanok, akik saját meglátásuk (orvosi diagnózis) alapján depressziósak, vagy már megérintette őket a depresszió szele...

A kérdőív alapján látható, hogy a hölgyeket jobban érinti (érdekli?) a téma, mert 94 %-ban ők vettek részt a felmérésben. A kitöltők az 51-60 év közötti korosztályból kerültek ki a legnagyobb arányban, 34 %-ban. Kérdeztem, mióta szenvednek depresszióban, és erre 78 fő, a felmérésben résztvevők 37,5 %-a felelte azt, hogy több, mint 10 éve. 11,54 %-uk (24 fő) 4-5 éve, és legkisebb arányban azok képviseltették magukat, akik 1 éve (3,37 %).
142 fő nyilatkozta azt, hogy már igénybe vett élete során pszichiáteri segítséget, ez a kitöltők 68,27 %-a. 58-an találták hatékonynak a pszichiáteri segítséget, ami azt jelenti, hogy 40,85 %-a azoknak, akik valaha is orvoshoz fordultak a problémáikkal. 52,11 %-a (74 fő) egyáltalán nem találta hatékonynak, 10 fő (7,04 %) pedig nem nyilatkozott a kérdésről.
Ezután a gyógyszereket vettem górcső alá. Kíváncsi voltam, vajon szednek-e rendszeresen nyugtatót, antidepresszánst a felmérésben résztvevők.
104-en nyilatkoztak úgy, hogy rendszeresen szednek gyógyszert, ami a kérdőívet kitöltőknek pont a fele (és a pszichiáterhez fordulóknak a 73,24 %-a). Hébe-hóba nyúlnak a gyógyszeresdoboz után 51-en, vagyis a kérdőívet kitöltők 24,5 %-a, a pszichiáteri segítséget igénybe vevők 35,92 %-a.
A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy több fő szed gyógyszert (155), mint ahányan jelölték, hogy vettek már életükben igénybe pszichiáteri segítséget. Arra a kérdésre, hogy hatékonynak érzik-e a gyógyszereket, 88 fő válaszolt igennel (vagyis az összes gyógyszerszedőnek az 56,77 %-a), 48 nemmel (30,97 %), 19-en nem tudták megítélni (12,26 %).

Mellékhatásokról ne kérdezze orvosát...
A kérdőív kitöltői ilyenekről számoltak be: úgy éreztem magam, mintha üvegbe lennék zárva, belül ordított a lelkem; tükörbe nézve nem ismertem már fel magam; álmos, kedvetlen, érdektelen voltam; szédülés, fáradtság; aluszékonyság, alvászavar; állandó fejfájás; meghíztam; teljesen letompít, elvesztettem az identitásomat, úgy érzem, egy „zombi” lény maradtam; rémálmaim voltak, pánikrohamok gyötörtek; nem volt logikus a gondolkodásom; hamarabb sírok; lábszár ödéma; öngyilkossági gondolatok; felpörgök, nem tudok aludni; a legnehezebben viselhető a szex nemkívánása; egész nap fáj tőle a gyomrom, félek emberek közé menni; gyors pulzust, magas vérnyomást, és hőhullámokat okozott; a legelsőtől olyan durva hányingerem volt, hogy az ételfotók látványát sem bírtam, nemhogy az ételekét; kézremegés, ingerlékenység, türelmetlenség; minden mindegy állapot; már csak árnyéka vagyok egykori önmagamnak, nem tudok okosan, határozottan dönteni, néha magamra sem ismerek; inkontinencia, vesefájás; bőrkiütés, hajhullás, állandó hasmenés, fogyás; nem tudok koncentrálni; elkezdtem egy fajtát 2x1 adagolásban, másnap reggel eszméletvesztésem volt, elvitt a mentő; dettó, mint a depresszió tünetei; mellváladékozás, menzesz elmaradása; dührohamok; mánia; kényszermozgások; artikulációs nehézségek; egyensúlyzavar
Kapcsolódó cikkek
Segíts magadon...
Arra a kérdésre, hogy a pszichiáteren kívül milyen segítséget vettek még igénybe, és mi az, amivel önmagukat húzták (húzzák) ki a gödörből, a legváltozatosabb válaszok születtek. Segítséget jelent a pszichológus; mentálhigiénés tanácsadó; katolikus pap; pszichológiai, önfejlesztő könyvek, cikkek, fórumok olvasása, motivációs videók nézése; a lakásból való kimozdulás, mozgás, séta, kerékpározás, torna, úszás; barátokkal beszélgetés; vitaminpótlás; gyógyteák fogyasztása; masszázs, relaxáció, meditáció; éneklés, zenehallgatás; jóga; reiki; természetgyógyászat, kineziológia, agykontroll, ezoterikus módszerek; kreatív tevékenységek: rajz, gyöngyfűzés, kerámia, főzés, blogolás, varrás, tánc, hímzés; vallás, imádkozás; hitrendszerek lebontása, élethelyzetek átértékelése; elhatároztam, hogy nem akarok mindenkinek megfelelni; segítek másoknak és a visszajelzések miatt jobb a kedvem; sok-sok séta a kutyusommal; illóolajok, füstölőzés, ökölmudra, alvás, gondolat-elterelés (belemerülni egy tevékenységbe); rendszeres napi időbeosztás, napirend; kisírom magam; kertészkedek; humoros filmek nézése, viccek olvasása, nevetés a saját hülyeségeimen; pozitív emberek keresése; telefon, számítógép, tévé kikapcsolása; színház, hangverseny; már tudom, hogy nem halok bele és ez erőt ad; meglepem magam valami aprósággal.



