A bölcsek szerint:
- bármit is teszel ne zárkózz el a szenvedés elől
- fogadd el a fájdalmat maradj sebezhető
- bármennyire elkeseredsz is fogadd el fájdalmat ahogy van
- mivel az valójában felbecsülhetetlen ajándék
- a szellemi gyakorlat során felfedezheted
- ami a szomorúság mögött rejtőzik
Szögyal Rinpocse

Amikor az gyakorló tanonc az önismereti iskolában feleszmél, rádöbben, hogy nincs kiszállás. Hiszen ha elfogadja, hogy a felmerülő betegség, halál, életkérdés a saját döntése eredménye, sőt, saját szabad akaratának terméke akkor folytatni muszáj és reklamációnak helye nincs, legalábbis nem érdemes. A folyamat, ami a döntést követi, gyakran éveket (s talán életeket is) követel magának. Jön egy AHA-élményekkel teletűzdelt időszak, amikor beleássuk magunkat a fájdalmakba, félelmekbe. Újra és újra szembesülünk a megélt és létrehívott kérdésekkel - és válaszokkal is.
Terápiajárás
Ez egy újabb csapdaveszélyes helyzet. Elkezdődhet a járkálás. Terápiáról terápiára, szemináriumokról hétvégékre, kurzusokról egyéni kezelésekre. Felismerések és tudatosítások jönnek, okoskodás és bölcsülés. Hol a határ? Mikor teszek magamnak jót, s mikor csapom be már magamat? Hiszen az úgynevezett ego - mely hol vezet, hol tévútba visz - gyakran helyez helyes útjelzőket is az önismereti folyamatba. Tényleg felszabadulunk, tényleg megszabadulunk. Akkor mi a probléma?
Toporgogtok, nyomoroncok?
Nos, ott a tévedés, hogy most a siránkozás, vagy tényleges fájdalom helyett a mindent meg tudok oldani (oldásra járással). Már tudjuk, értjük és alkalmazzuk is a felemelő és mindenre gyógyír megoldásokaszimptóma tüneteit fogjuk prot. Mégis egy helyben toporgunk. Változás van, hiszen hazudnánk, ha nem vennénk észre azokat, de mások elégedetlenek. S ha őszinték vagyunk mi is. Ezért újabb terápiát, terapeutát, s hétvégét keresünk - aztán mégse vállaljuk a felelősséget azért, hogy elmentünk, hogy megbíztunk benne, hogy nem lett az életünk más. S ez a lényeges pillanat, hogy valójában más életét, más viszonyait szeretnénk a magunkénak érezni.S ez az átveretés. Azért mentünk s jöttünk, hogy tegyünk valamit a változásért. Eddig rendben van a dolog, de sajnos manipulatív. Amikor az átrendeződésnek célja van, akkor ott már nincs elfogadás, és feladás. A valós történések pedig csak akkor születhetnek meg bennünk (s körülöttünk), ha tudjuk s érezzük, hogy tavaszt követi a nyár, őszt a tél, s utána magától borul virágban újra a tavasz.
A természet útja
Mit tehetünk? Kövessük megadóan a bölcs természetet. Ne keressük a miérteket, de a válaszokat se. Engedjük hogy magától nőjön a fű, ne próbáljuk siettetni azzal, hogy ráncigáljuk vagy túlöntözzük. Hogyan működik ez a gyakorlatban? A megoldás keresése helyett egyszerűen engedjük meg magunknak, hogy élvezzük az életet. Azért menjünk kezelésre hogy az azzal járó öröm hatni tudjon ránk. Amikor beszélgetünk a közös együttléttől, ne várjunk mást, mint rácsodálkozást önmagunkra és a másikra, ne eszmét hanem időt cseréljünk, s akkor nem érhet csalódás.
A terápiák hagyományos értelemben vett formája lejárt. Nem segíthet az, ami idejét múlt. A modern autók világában nem vezet sehová, ha mi egy modern szekérrel járunk dolgozni, hiszen nem találunk parkolót.
Legyen a spontaneitásé és az örömé a főszerep: stoppoljunk s ne siessünk!
www.metterapia.hu



