
Egy kliens mesélte nekem, hogy ő bizony könnyedén megoldotta a szülőkkel való rossz viszonyt: az ország másik végébe költözött, és évek óta nem beszél a szüleivel. Sajnos azonban ez nem old meg semmit. A világ másik végére is költözhetünk, a családi rendszerünk akkor is hatni fog ránk. A szülőkkel való konfliktusok elkísérnek bennünket, bárhová szeretnénk is menekülni előlük.
Azt a nőt, aki nem tiszteli az édesanyját, nem fogják tisztelni a férfiak sem. Hiszen önmagában sem tiszteli ez által a nőt. Családállítások alkalmával láthatjuk, hogy amint a hölgy kliens szeretetteljesen és tisztelettel fordul az anya felé, hamar megváltozik a férfiak meglátása is róla. Míg addig érdektelennek tartották, az oldás után érdeklődve fordultak felé.
Addig, míg nem fogadjuk el tisztelettel az édesanyánkat, nem lehetünk sikeresek az életünkben sem. Sem a párkapcsolatban, sem a munkában, sem az anyagiakban. Éppen ezért, akik ezekkel a gondokkal küzdenek az életben, azoknak érdemes átgondolniuk a szülőkkel való kapcsolatukat.
Ha egy lány gyermek nem fogadja el az édesapját, akkor is gondjai lesznek a férfiakkal való kapcsolataiban. Persze fordítva ugyanígy működik a dolog. Ha egy férfi nem fogadja el az édesanyját, gondjai lesznek a nőkkel való kapcsolataiban. Ha pedig az édesapját nem fogadja el, akkor nem fogadja el önmagában sem a férfit, ezért a nők nem fognak rá tisztelettel nézni.
Amíg fájdalmat okoz neked az a mondat, hogy „olyan vagy mint az anyád”, addig bizony dolgod van ezzel a témával. A változás akkor következhet be, amikor azt tudod már mondani: „lehetek olyan, mint az anyám” (vagy lehetek olyan, mint az apám). Amíg a szemedben az a legrosszabb, ha édesanyádra hasonlítasz, addig pontosan úgy fogsz viselkedni, mint ami ellen védekezel. Azonban ha azt tudod mondani, hogy „lehetek olyan” akkor erre már nincs szükséged. Onnéttól kezdve élhetsz teljesen más életet, olyat, ami neked a legjobb.
Az életünk egyik legfontosabb állomása tehát az, hogy elfogadjuk a szüleinket úgy, ahogy vannak. Hibáztatás, vádaskodás nélkül. Ne feledjük el, hogy csak annyit tudtak adni nekünk, amennyit ők is kaptak a saját szüleiktől. Azok a szülők, akik nem tudtak szeretetet adni gyermekeiknek, szinte biztos, hogy gyermekkorukban maguk is szeretethiányban szenvedtek. Viszont megkaptad tőlük a legnagyobb dolgot, amit ember adhat egy másik embernek: az Életet!



