Sokan ígérnek megváltó csodamódszereket, tanfolyamokat, amelyekkel könnyen és gyorsan meg tudod változtatni az életedet. Természetesen bárki képes könnyen és gyorsan változtatni az életén, de sokszor inkább kitartó belső munkára és töretlen hitre van ahhoz szükség, hogy valódi és tartós változást tudjunk elérni önmagunk számára. Sajnos, gyakran a segítők is elfelejtik hangsúlyozni, hogy egy-egy alkalom, egy tanfolyam - általában, az esetek többségében - nem ad végleges megoldást, így rengetegen csalódnak a különféle terápiákban és kurzusokban. Egy nagyon fontos dologról mi magunk is szeretünk elfelejtkezni: ez pedig a saját felelősségünk, a saját részvételünk a változásban.

Megtalálni tehát egyszerű, ám a változtatás valószínűleg számodra sem lesz könnyű (akármilyen módszerrel is dolgozol) – ahogy egyikőnknek sem az. Önmagunkat, az évtizedek alatt belénk nevelt mintákat, az életünk során tudattalanul felszedett programokat időbe telik felismerni, majd átalakítani és/vagy elfogadni.
Ezért segít az, ha rendszeressé teszed az önmagaddal való foglalkozást, önmagad megfigyelését, és folyamatosan törekszel arra, hogy bármivel is szembesülj az önismereti utadon, el tudd fogadni, tudd szeretni, magadhoz tudd ölelni – még a hibáidat is.
A viselkedésmintáink, szokásaink nagy részén képesek vagyunk változtatni, bár sokszor ez a legnehezebb, mert valódi elkötelezettséget, kitartást igényel, esetleg azt, hogy újra és újra nekirugaszkodj, akár századszorra is, ugyanannak a számodra nehéz helyzetnek. Ezért nagy ajándékot adsz magadnak azzal, ha nemcsak önmagad megfigyelését teszed rendszeressé, hanem önmagad, az érzelmeid, a lelked gyógyítását is. Valódi és mély gyógyulásra bárkinek van lehetősége – bármilyen problémából vagy betegségből!!! - , ha igazán vágyik rá és hajlandó megnyílni a gyógyulásnak.
Az is biztos, hogy a megoldást az esetek 99 %-ában nem egy csodamódszer fogja meghozni, hanem a saját kitartó szándékod és nyitottságod a gyógyulásra, és a rendszeresen megtett erőfeszítéseid.
Ahogy a születés során is egyre jobban kitágul a szülőcsatorna, a fájások kíséretében, hogy a világra igyekvő gyermek számára egyre nagyobb teret adjon, úgy a Lélek önmagára ébredése, újjászületése is járhat fájdalmakkal, ahogy kénytelen egyre inkább kitágulni, kimozdulni az eddig kényelmesnek vélt élettérből. Hiszen az ébredéshez, a változáshoz erőfeszítésekre van szükség, arra, hogy másképp csináljunk dolgokat, hogy túlnyúljunk a saját erőnk határán – így ébredünk rá, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint aminek eddig hittük magunkat. A saját magunk által felállított korlátokat csak mi tudjuk lebontani, és ez fájdalmas lehet, ha túlzottan ragaszkodunk hozzájuk. A folyamat végeredményben mégiscsak végtelenül áldott, különösen ha közben megtanulunk az örömre is figyelni a nehézségek helyett. Ahogyan az édesanyák is elfelejtik végül a szülés fájdalmát, hiszen annyi apró és kevésbé apró csodával ajándékozza meg őket gyermekük.



