- egy cél, amit tisztán látunk és el akarunk érni,
- az alkotó energiák felhasználása a cselekedetek során,
- elengedni a tökéletesség illúzióját,
- teret adni a kreatív folyamatoknak.
A fent említett minőségek alkotják a szerkezetet, s az már egyéni vágyak kérdése, mi lesz a tartalom. A célok természetesen saját sokoldalú szükségleteinkből, vágyaink és képességeink ragaszkodásmentes eléréséből, s nem a presztízsszimbólumok elérésének kényszeres szükségletéből erednek. Az ember alkotó-teremtő lényként lett „megteremtve”, tehát engednie kell a mélyről feltörő önmegvalósítási vágynak.
A titok abban rejlik, hogy ezt nem szabad összekeverni a személyiség mély bizonytalanságból eredő félelmének kompenzálásával, és öntudatlan önmagát megerősíteni, nagyobbá tenni vágyó késztetéseivel. Ebben az éberség, és ennek eredménye a tudatosság növelése lehet a legnagyobb segítség. Mit jelent ez? Azt, hogy tudatossá válunk a mentális és érzelmi szokásrendszerünkre, a kiinduló motivációnk érzelmi frekvenciáira.
Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a sikert ne mindössze jelenlegi énképünk kiterjesztése miatt akarjuk elérni. A valódi siker az elégedettség, a kreativitás, a béke és az önmegvalósítás megjelenését jelenti, s csak másodlagosan feltételezi az én presztizsének növekedését, mások elismerését, esetleg anyagi dolgok megszerzését. A hétköznapokban gyakran a siker alatt mindössze szimbólumainak birtoklását értik (anyagi javak, hatalom, státusz, elismerés, stb.), melyek a kudarc, a neurózis és a boldogtalanság melegágyai, hiszen óhatatlanul ragaszkodás, kötődés alakul ki velük kapcsolatban.
Az alkotás és kreatív cselekedetek haszna önmaga, és ez a siker záloga. Hiszen annak eredménye már mellékes. Lehet, hogy megszerezzük a siker szimbólumait, de az is lehet, hogy nem. Aki tudatos, azt ez csak másodlagosan érdekli. Igazából nem ez a motiválja. Természetesen nem utasítja el, hanem felhasználja és élvezi ezeket, de nem ragaszkodik hozzájuk.

A siker tehát: alkotó és teremtő képességek örömteli kibontakozása önmagunk és mások hasznára. Ezt nem lehet akarni, a tudatosság tágulása útján saját ritmusunkban válik valóra. Tehát az új meghatározás ismét: „egy kitűzött cél, élvezetes kreatív és kielégítő teljesítése”. A sikerre való igény ebben az értelemben teljesen természetes késztetés, hisz az egy alkotó törekvés megjelenése, amely egy számunkra fontos cél elérésére ösztönöz. Ennek okán új képességek, élmények jelennek meg az Univerzum teljességében, s ezzel maga a Mindenség lesz gazdagabb. A siker átélése így válik egy önteremtő, soha véget nem érő folyamattá.
Ahogy újradefiniáltuk a sikert, úgy érdemes ezt megtenni a kudarc fogalmával is. Ezzel nagyon sok kellemetlenségtől és félreértéstől kíméljük meg magunkat. Egy kis hasonlat segíthet a megértésben.
Tételezzük fel, hogy egy számunkra vonzó, de ismeretlen helyre szeretnénk eljutni. Elképzelhető, sőt természetes, hogy néhányszor eltévesztjük az irányt, vagy zsákutcába jutunk. Esetleg járhatatlan részhez érünk, ahonnan vissza kell fordulni. Mivel ismerjük a célunkat, ezek a helyzetek nem tántorítanak el tőle, nem esünk kétségbe. Ha viszont nem határozzuk meg pontosan, hová megyünk, nem tartunk ki célunk mellett, akkor a kitérők, kerülők teljesen leblokkolhatják a haladásunkat, sőt, meg is állíthatnak. Akkor kudarcként tekintünk azokra. Ha viszont úgy tekintünk a nehézségekre, mint természetes visszajelzésekre, melyek segítenek pontosítani az útvonalat a kijelölt célunk felé, akkor nem fogjuk kudarcként felfogni a megjelenő akadályokat. A kudarc tehát félreértelmezése és túlértékelése a visszacsatolásoknak, melyek az útvonal helyességét mutatják.
A kvantumgyógyítás alkalmazásánál például hasonlóan más szemmel nézünk bizonyos testi tüneteket, mint például a láz, a fájdalom, az izommerevség. stb.. Ha ezeket a „rossz” jelzővel látja el a beteg és a gyógyító, és megpróbálnak harcolni ellene, annak érdekében, hogy elmúljon, akkor tévesen értelmezik a tünetek jelzéseit. Valójában ezek visszacsatolások, melyek arra utalnak, hogy változtatni kell valamin. Ez lehet étkezés, stressz, gondolkodásmód, érzelemvilág, stb. Ha a jelzések nem lennének, akkor a baj teljesen kifejlődhetne. A tünetek tehát segítők, ha annak tekintik őket, s nem ellenségnek. Természetesen meg kell tenni mindent az egyensúly helyreállításáért, de ez már harmonikusan fog menni, ha a mélyebb okokat együtt tisztázza az gyógyító és a gyógyított.
Ha nem olyan az életed, amilyennek szeretnéd, akkor mindössze fel kell ismerned, melyek azok a területek, amelyen változtatnod érdemes. Némi leegyszerűsítéssel két fő visszajelzési csoportot különböztethetünk meg: kudarc és siker (természetesen abban az értelemben, amelyek jelentését előzőleg már kifejtettük).
Ezeket kíméletlen őszinteséggel fel kell térképeznünk a gondolati és érzelmi szokásrendszerünket. Amíg ezt nem tesszük meg, tegyünk bármennyi erőfeszítést, legyünk bármilyen tehetségesek, nem tudunk boldog, elégedett, kreatív, alkotó és örömteli életet élni. Amennyiben viszont helyén kezeljük ezeket a visszacsatolásokat (siker és kudarc) és egyszerűen útmutató jelekként fogjuk fel őket, akkor semmi sem áll a fent leírt élet kiteljesedése előtt.
Jó, ha tudjuk, nincs olyan ember, aki csak sikeres lenne és a kudarc ne jelenne meg néha az életében. A különbség abban rejlik, ki mennyi figyelemenergiát ad nekik és mire és hogyan használja fel őket. Célja közelébe segítő útjelzőként tekint rájuk, vagy egyfajta azonosulásként énképe tulajdonságává teszi őket. S ez a gyakorlati megvalósítása a siker és kudarc új értelmezésének...
Szatmári Miklós
www.kvantumszemlelet.hu
Kép: graur codrin - FreeDigitalPhotos.net



