Nagyon egyszerűen fogalmazva a kvantumszemlélet azt mondja, hogy minden, ami létezőként megismerhető, egy végtelen energiamező része, aminek mélyebb szintjén minden fény és információ. Az anyagi világ széttagoltsága az emberi érzékelésnek és értelmezésnek a következménye, kvantumszinten semmi nem választható szét különálló részekre. A megfigyelés (ami egy kvantummérésnek tekinthető) ugyanis mindig hatással van a megfigyelt, érzékelhető jelenségre. Amikor érzékelsz, már ezzel befolyásolod a valóság eseményeinek kialakulását és lefolyását. S a világ felfogása nem korlátozódik minden esetben a fizikai érzékszervekre. Ha valaki nyitott erre a nézőpontra, sokkal könnyebben tapasztalhatja meg, vagy fejlesztheti a „különleges” képességeit.

A laboratóriumi körülmények között már régóta vizsgálták a telepatikus jelenségeket, érzéken túli érzékelést, vagy parapszichológiát, de az anyagelvű szemléletmód ezeket nem volt képes értelmezni, s nem volt képes választ adni működésükre. Annak ellenére, hogy ezerszámra vannak összegyűjtve a dokumentált esetek, a hagyományos (anyagi alapokra épülő) tudomány hivatalosan nem hajlandó elismerni és tudomást venni róluk. Inkább szőnyeg alá söpri ezeket a jelenségeket ahelyett, hogy megvizsgálná és felhasználná az emberek jóléte érdekében.
Ennek ellenére voltak – és valószínűleg vannak is - különös kivételek. Már a 60-as évektől elterjedtek olyan hírek a nyugati sajtóban, hogy az USA egyes területein (Pl.: Stanford Research Center) igen sajátos kísérletek folynak. Ezek a kutatások az úgynevezett parapszichológia területét vizsgálták, melyek magukba foglaltak minden olyan megváltozott tudatállapottal kapcsolatos területet, melyek katonai és nemzetvédelmi szempontból felhasználhatóak. A vizsgált irányok skálája nagyon széles, az érzékszerveken túli érzékeléstől a telepátián keresztül egészen a különböző pszichikus energiák katonai felhasználásáig. Annak ellenére, hogy ilyen jelenségnek még a létezését is tagadta a hagyományos tudomány, és az azt finanszírozó hatalom, mégis dollármilliókat költöttek az el nem ismert jelenségek katonai célú felhasználásra. Elgondolkodtató ellentmondás…
A mentális hadviselés kutatásában valójában az oroszok voltak az úttörők, az amerikaiak igazán csak akkor kezdtek foglalkozni a dolog komolyságával, amikor információt szereztek arról, hogy Szovjetunió-szerte felkutatják, és ismeretlen helyre szállítják azokat az egyéneket, akik valamilyen „rendkívüli” és „különleges” képességekkel rendelkeznek. Ennek hatására 1953-ban a CIA beindított egy programot „MKULTRA” néven. 1964-től a program „MKSEARCH” néven futott tovább egészen 1972-ig, amikor az anyagok jelentős részét megsemmisítették. Később a „BLUEBIRD” és az „ARTHICHOKE” volt azoknak a kutatásoknak a neve melyek hasonló irányban folytak.

Csak később feloldott titkos dokumentumokból derült ki, hogy a hidegháború másik nagyhatalma, a Szovjetunió kicsit más irányú területekre fektette a hangsúlyt. Az a terület, ahol a legnagyobb sikereket érték el, a személyes viselkedés telepatikus úton való megváltoztatása volt. A másik fő kutatási területük a különböző energiák katonai felhasználására irányult, például az emberi test által kibocsátott energia szintjének és annak változásainak észlelése. Ennek a célja valószínűleg az volt, hogy észlelni tudják a saját és az ellenséges katonák hangulatát és annak változásait. Tehát nem elégedtek meg az információ megszerzésével, túl is léptek az aktív befolyásolás irányába.
A hidegháború alatt tehát mindkét oldalon nagyon komoly kutatások folytak és nagyon valószínűtlen az, hogy a szembenállás megszűnte után ezek a kísérletek befejeződtek volna. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek a kísérletsorozatok a legnagyobb titokban folytak. A legnagyobb veszélyük abban rejlik, hogy a nyilvánosság szinte semmit nem tud ezeknek a kutatásoknak az irányáról, szintjéről és fejlettségéről. S ami a leginkább elgondolkoztató: gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani azt, hogy valaha is felhasználták, vagy napjainkban felhasználják az eredményeket.
Ezt a rövid történelmi bevezetőt csak annak bizonyítására tettük, hogy megmutassuk, milyen szinten foglalkozott a tudomány nem hivatalosan az érzékeken túli érzékeléssel. Következő cikkünkben megnézzük, milyen magyarázat adható a „különleges” képességekre és hogyan lehet elsajátítani adott esetben fejleszteni.
Szatmári L. Miklós
író, Kvantumszemlélet oktató, QBM tréner
www.kvantumszemlelet.hu/kvantumtukor
Képek:
MR LIGHTMAN - FreeDigitalPhotos.net
marin - FreeDigitalPhotos.net



