Az énkép nagyon fontos elem az emberi pszichében, azonban nagyon sokan nincsenek tisztában vele, mennyi bonyodalom származik annak mélyebb ismeretének hiányából. A legtöbb gondot az okozza, hogy az énkép szokásrendszere elmosódott, tehát legtöbbször nincs is tudatában az egyén annak mennyire öntudatlan és reaktív tud lenni a személyiség.
Pedig abban jelenik meg mindaz, hogy milyen embernek tartjuk magunkat. Kapcsolódik hozzá egy hiedelemrendszer a világ törvényszerűségeiről, arról, hogy mi lehetséges, és mi nem, mi követendő és mi elkerülendő.
Az elképzelések alapja az öntudatlanul az idegrendszerünkbe bevésődött program, melyet a tapasztalatok (sikerek és kudarcok, megaláztatások és győzelmek, stb.) formálta gondolkodás és érzelemvilág alkot. A személyiség egy végtelenül bonyolult és összetett szokásrendszer, amely az énképben nyer formai megnyilvánulást.


Amikor az önmagunkról kialakult hiedelem része lesz az énképnek, az valóságossá válik. Az idő múlásával már csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem kérdőjelezzük meg a helyességét, s ebből indul ki minden cselekedetünk. Ez lesz a viszonyítási pont, amelyhez viszonyítva létrehozzuk a személyes valóságunkat. Mi van akkor, ha hibás ez a viszonyítási pont? Meg lehet változtatni?
A válasz egyértelmű igen. S így tehát ha életed bármely területén változást szeretnél, az énkép lesz a valódi változás területe, nem pedig a cselekedetek, és különösen nem a külvilág és a környezet. S hogyan lehet az önképet megváltoztatni? Semmiképpen sem erőfeszítéssel és akarattal. Az csak elfojtáshoz és szenvedéshez vezet.
Sokkal inkább éberséggel, szemlélődéssel és jelenléttel, melyek hatására tudatossá válnak az eddigi öntudatlan reaktív szokások, melyek az énképet alkotják.
Kapcsolódó cikkek



