HARMONET: Miből gondolod, hogy az emberek többsége bábként éli az életét?
MÁTRAI Vanda: Elég, ha körülnézünk, és megfigyeljük, hány boldogtalan ember van körülöttünk. Kevés az, aki a saját életét éli, a saját útját járja, szabad legbelül, és ezzel elérte azt az állapotot, amit halandó emberként megcélozhatunk.
- Persze fontos tisztázni, mit értünk belső szabadság alatt.
- Igen. Azt az állapotot értem ez alatt, amikor valakinek a belső állapota, hangulata, életérzése nem attól függ, hogy a környezetéből milyen hatás éri. Nem mások megnyilvánulásaihoz igazítja az életét, hanem meg tudja hozni a saját döntéseit. Magyarul: ő irányítja, mi történjen vele a saját életében.
Aki szabad, az konfliktushelyzetben képes kívül maradni a lehúzó negatív érzelmeken, és mintegy megfigyelőként képes rálátni a megoldásra, miközben megőrzi a belső nyugalmát.
- Tehát ha jól értem, azáltal válhatunk szabaddá, és kerülhetünk bele a harmónia állapotába, ha megfigyelővé válunk? Hogy működik ez?
- Igen. Az emberek többsége csak hiszi, hogy szabad akarata van, és az élete úgy alakul, ahogy ő alakítja. Az elvárások rendszere, és azok a bizonyos játszmák, amelyek ember és ember, illetve ember és esemény között is zajlanak, konok mederben tartják az életünket, és tudatosság nélkül nem történik változás: egyszerűen túl erősek a minták, és azok az elvárások, amelyek mindenfelől bombáznak bennünket.

- Milyen elvárásokra gondolsz?
- Például azokra, amelyeket a szülők támasztanak a gyermekeik felé, főnök a beosztottja felé és fordítva (!), vagy a barátok egymás között. Meghatározó a média és a szabályok tömkelege, és persze ne feledkezzünk meg azokról sem, amelyeket mi magunk támasztunk önmagunkkal szemben. Ezek tudnak a legerősebbek és leginkább rombolóak lenni.
- Mondanál egy példát a játszmára, ahol bábként viselkedhet valaki?
- A játszmák végtelen variációban fordulnak elő mindenkivel egy átlagos napja során. Mondjuk vegyük azt az egyszerű példát, amikor autót vezet valaki a sűrű városi forgalomban, és persze késésben van (de ugyanez igaz a tömegközlekedésen utazókra). Lassanként érezni kezdi, ahogy felszalad benne a pumpa, és (kinél milyen hevességgel) elönti a düh. Ebben a pillanatban már benne is van a „városi dugó” nevű játszmában, amikor kilépve addigi egyensúlyából, a negatív érzelmek veszik át felette az uralmat. Innentől kezdve báb, és korántsem a helyzet megoldása felé halad, sokkal inkább egy tőle már független állapotba kerül, amit már nem ő, hanem az őt ellepő negatív érzések irányítanak.
- Hogyan lehetséges ebből kilépni? Hogyan válhatunk szabaddá mondjuk ettől a konkrét negatív érzéstől, ebben a példában?
- Hogy hogyan jut el idáig az ember, azt kicsit hosszadalmasabb volna végigvezetni, de az eredmény az lesz, hogy az ember képessé válik megőrizni a belső egyensúlyát, képes lesz szabadon meghozni a döntéseit, és megszűnik a kiszolgáltatottsága.
Ennél a példánál maradva, megfigyelőként higgadt, nyugodt döntést tud hozni, és megtalálja a helyzetre a megoldást. Mondjuk, eszébe jut egy másik útvonal, vagy leszáll a topogó buszról a következő megállóban, és egy másik járművel időben célba ér egy másik útvonalon. De ehhez higgadtság szükséges, hogy kívül maradva a dolgon, képesek legyünk meghozni az adott pillanatból kihozható legjobbat...
Ez ráadásul egy ártatlan példa volt – de képzeljünk el egy főnök-beosztott, szülő-gyermek vagy férj-feleség közötti játszmát, amikor ennél a fenti helyzetnél nagyságrendekkel komolyabb sérüléseket szerzünk akkor, amikor belekerülünk az indulatok lehúzó örvényébe. A saját életünkről maradunk le ahelyett, hogy tudatosan élve meg a helyzeteket, szabadon döntenénk.

- A tréningjeidet miért vitted ki a természetbe, és miért vittél bele extrémnek mondható elemeket?
- A természet a legtöbb ember számára kiaknázatlan energiaforrás. Nem tapasztaljuk meg a fák, a szél, vagy a csend erejét. A tréningjeimen az előadások között az erdőben egy túraútvonalat sétálunk végig, és ezzel megsokszorozzuk az elhangzottak hatását.
Vannak olyan tréningjeim, ahol a végén hőlégballonnal repülünk a Velencei-tónál. Ez az Álomkatalógus című könyvem történetéből ered: a főhős életében komoly szerepet játszik a hőlégballon. Odafent megéljük a tréningen megismert új nézőpontnak a felszabadító erejét... Az ejtőernyős tandemugrás már a bevállalósabbaknak szól, akik a tréning végén az ugrással szimbolikusan is belevetik magukat az új életükbe, ahol már ők irányítanak, nem pedig a körülmények...
Mátrai Vanda könyvéről, és a tréningekről itt találhatók még további érdekes részletek >>
Kívánjuk, hogy a gondolatébresztő sorok hatására minél több ember tudjon kilépni a játszmákból, hogy saját életéről, saját döntéseit szabadon legyen képes meghozni!



