Mi zajlik a világban? Mi történik velem? Ahogy az emberiség tudatossága fejlődik és emelkedik, úgy alakul át a külső világ is. A rendrakás és átalakulás nem mindig könnyű, mert gyakran ragaszkodunk a régi dolgainkhoz, mintáinkhoz, amelyektől már meg kellene válnunk. Így mi magunk tesszük nehézzé mindezt. Ráadásul minden felújítás kisebb-nagyobb kosszal és káosszal jár, és ezt a helyzetet pedig kénytelenek vagyunk átvészelni valahogy. Sokan észrevették, hogy mintha „felgyorsult volna az idő”, sokkal több minden történik ugyanannyi idő alatt, és mintha sokkal kevesebb időnk lenne, hogy a megszaporodott teendőink végére érjünk. Mindez a tudatosodás és a rezgésszintünk emelkedésének velejárója is.

Ugyanakkor rövidebb idő kell ahhoz is, hogy valóra váljanak a vágyaink, elképzeléseink, de ugyanígy a félelmeink is hamarabb megmutatkoznak. A szándékunk kinyilvánítása és a megvalósulás között is rövidebb idő telik el. Vagyis egyre könnyebb lesz észrevennünk és a gyakorlatban is megtapasztalnunk a gondolataink és érzelmeink teremtő erejét. Mélyebben megérthetjük és integrálhatjuk a világunkért, önmagunkért vállalt felelősségünket.
Egyre tisztábban megmutatkozik számunkra, hogy amit elhiszünk a valóságunkról, azt fogjuk megtapasztalni. Azzal, hogy megválogatjuk, miben hiszünk, miről mit gondolunk és gondozzuk az érzelmeinket, a saját életünk teremtőivé válunk. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ha egy emberről, egy helyzetről csak negatív gondolatokat és érzelmeket dédelgetünk, akkor az az ember azt az arcát is fogja felénk mutatni – amit annyira nem szeretünk. Akkor azt a helyzetet fogjuk megtapasztalni, amiről negatív véleményünk van. Így megérthetjük, hogy végső soron nincs kint és bent, hiszen amit kívül látunk, az a bensőnket tükrözi. Ennek az alapelvnek a megértése és elfogadása hosszú folyamat, mert azt kívánja meg tőlünk, hogy 100 %-ig vállaljuk önmagunkért a felelősséget. Hogy keményen dolgozzunk azon, hogy a külvilágban az mutatkozzon meg, amit szeretnénk.
Kapcsolódó cikkek
Ez a kemény munka pedig elsősorban belső munka: az érzelmeink, gondolataink, hiedelmeink átalakítása, vagyis önmagunk megismerése és átalakítása. A régi sérelmek elengedése, megbocsátás önmagunknak és másoknak: a bántásokért, a cserbenhagyásokért, az elszalasztott lehetőségekért. Nem véletlen, hogy ezt már a régi bölcsek, mint például Lao-Ce is hőstettnek tartották – aki próbált már úrrá lenni a saját rossz szokásain vagy megbocsátani önmagának egy súlyos hibát, az tudja, miről beszélek.
"Aki másokat ismer, okos,
aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős,
aki önmagát legyőzi, hős.."
aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős,
aki önmagát legyőzi, hős.."
(Lao-Ce)
Viszont csak ez a tudatos rendrakás és önvizsgálat teszi lehetővé azt, hogy tiszta lappal újra kezdjük. Újra nekifussunk és átformáljuk az életünket- belülről kifelé haladva. „Légy te a változás, amit a világban látni kívánsz” – mondta Gandhi, összefoglalva ezzel a tudatos élet lényegét. Ehhez pedig nemcsak nyitott szív szükségeltetik, hanem nyitott elme – hajlandóság arra, hogy befogadjunk a megcsontosodott ideáinktól, elképzeléseinktől elütő, új ismereteket is.



