Ki is volt Luca?
Krisztus után 304-ben szenvedett Siracusaban vértanúságot a jótékonykodó Szent Lucia, akinek emléke előtt tisztelgett a római katolikus egyház már az 5. századtól kezdve december 13-án. Luca napja azonban a Gergely-féle naptárreformig, azaz 1582-ig a tél legrövidebb napja volt, az évszak közepének tartották, munkaszünetes törvénynapként határozták meg. (Nevének etimológiája egyébként a latin lux = fény szóval áll összefüggésben.)
Tyúkok tojáshozamának növelése
A praktikák, mágikus eljárások, szövegek a tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni. Éjfélkor ennek érdekében megpiszkálták a tyúkokat, hogy nagyobb tojáshozamra serkentsék őket. Máshol pedig maguk a gazdaasszonyok mutattak példát a kotlósoknak ülésből.
Kotyolni járás
A nyugati részeken szokás volt a fiúk kotyolni járása. A legények hajnalban indultak körútjukra az ismerős házakhoz, szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, amelyekre rátérdelve előadták termékenységvarázsló, mágikus szövegeiket, minden földi jót kívánván a házaiknak a Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tikok!..." - szöveg kíséretében. Köszöntőjükért tojás járt cserébe.
Gonoszjáró nap
Luca napján a bűbájosok, boszorkák megronthatnak embert, állatot, ezért védekezésül be kell zárni előlük minden ablakot, ajtót, és keresztet kellett rajzolni rájuk. Aztán még a seprűket is elrejtették előlük. A pénz kiadása is tilos volt és ekkor, kölcsönkérni sem volt ajánlatos.
Jóslatok pogácsa, cédula
Jóslásairól is híres volt e nap. Az ekkor készített Luca-pogácsával jósoltak a jövendő élettárs személyére, e célból készítették a Luca-cédulákat is. 12 nevet írtak rájuk, egyet mindennap tűzbe vetettek, amelyik karácsonyra megmaradt, az mutatta a jövendőbelit.
Lucanaptár, Luca-búza
A Luca-kalendárium szerint a karácsonyig eltelt 12 nap időjárásából próbáltak következtetni az egész évre, a Luca-búzából pedig a következő év termésére.
Luca alakoskodás, tréfák
Kedvelt szokás volt ilyenkor a Luca-alakoskodás. Fehér lepelbe öltözve, belisztezett arccal fakanállal, meszelővel ijesztgették a fiúk a lányokat, gyerekeket, majd kikérdezték, imádkoztatták őket. Aki jó volt, almát, diót kapott. Máshol a tyúkokat is megpiszkálták, vagy a háziak arcát megmeszelték" a kiütések elkerülésére. A legények tréfából egyes helyeken vagy kicserélték a kapukat, vagy szétszedvén a szekeret fölvitték a tetőre, ahol összerakták ismét bosszantván a ház gazdáját és népét.
Luca-szék
A legnevezetesebb hagyomány azonban a Luca-szék elkészítése volt, amely a boszorkák fölismerésére szolgált. 13 féle kemény fából készült és Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta”, innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni. Egyes helyeken mákot kellett az éjféli misére vinni, amit elszórván a rontó szellem fölkapkod, mialatt a nép egérutat nyer. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Hazatérvén pedig fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, keresztbe állították a seprűt -mindegyik állítólag hatásos fegyver az ártani akaró gonosz ellen.
bzs
Luca napján a legismertebb szokás a Luca székének készítése volt, ám ezen kívül a szokáson kívül még számos más is élt a néphagyományban. Gyűjtésünkben ezekre szerettünk volna kitérni.
Tetszett a cikk?



