A családállításnál felszínre kerül az a múltbéli esemény vagy sorsminta, amiben a probléma gyökerezik. A szereplők intuíciójukra hagyatkozva mozgással, érzésekkel és kevés beszéddel elevenítik meg az oldást hozó szimbolikus jeleneteket. Gyakran több generáció történetén is átível egy állítás és egyszerre több síkon zajlik.

Nem csak a saját témát hozó kliens, hanem minden résztvevő megkapja az egymásra rakott halomból a maga „családi pizzáját”. Pontosan akkorát, amekkorára szüksége van ahhoz, hogy a saját életében, az ő családi rendszerében oldódjon a probléma. Ezért nem is értelmezzük az állításokat, hiszen mindenkinek más „pizza” jut. A feltáruló valóság „pizzája” szavak nélkül kerek és egész. Ha magyarázni próbáljuk, akkor az egész helyett csak egy szeletet kapunk.
Szabó János
hellingermodszer.blogspot.com
www.facebook.com/profile.php?id=808384875



