Egy konkrét iskolai példán keresztül szeretném bemutatni gondolataink hatalmát. Gyermekem tanító nénijével maximálisan meg voltam elégedve, az elmúlt években akárhányszor eszembe jutott, mindig azt gondoltam, milyen jó tanító nénije van gyermekemnek. Az évek során, mint egy együttélésnél is, felszínre bukkantak olyan dolgok, amikkel nem tudtam azonosulni, s egyre inkább zavartak. Olyan szinten, hogy amikor eszembe jutott a tanító néni, dühös voltam, s persze egyből találtam igazam bizonyításához szülőtársakat is. Mert bármiben hiszel, mindig megtalálod hozzá a partnereket. Természetesen a szülők másik felének az engem nagyon zavaró dolgok fel sem tűntek. S egyszer csak gyermekem el kezdett úgy hazajönni, hogy nincs kedve iskolába menni, írassam át másik iskolába, mert a tanító néni pikkel rá, mindenért rászól, még ha más gyerek szól hozzá, akkor is. Itt volt az a pont, ahol észbe kaptam.

Tudatosítottam magamban, hogy gyermekem nagyon jó iskolába jár, hogy a tanító néni nagyon sok jó dolgot adott már eddig is át nekik, s az elmúlt években rengeteg tudást kapott, s nagyon jó hatással volt gyermekemre, s hogy én meg voltam elégedve vele. Akárhányszor eszembe jutott az iskola vagy a tanító néni, csak és kizárólag pozitív gondolataim voltak. Közben tudatosítottam magamban, hogy meg tudom beszélni vele, ami nekem nem tetszik, biztosan megoldódik. Megoldódott.
Először is a gyermekem újra megnyugodva jön haza az iskolából és szeret iskolába járni. Másodjára úgy alakult, hogy spontán módon választ kaptam a kérdéseimre, a tanító nénivel többször spontán beszélgetésünk alakult ki anélkül, hogy ez bárkinek problematikus lett volna.
Kéri Móni
jógaoktató
Íme, a gondolat pozitív teremtő ereje. Neked van hasonló történeted? Oszd meg velünk itt a Harmoneten vagy a facebook-oldalunkon!
Kép: AscensionDigital / FreeDigitalPhotos.net



