„Aki ismer, tudja milyen vagyok” – a világhálón azonban megesik, hogy még a hírességeket sem ismerik, így a nesze semmit sikerült adagolni a kitöltőnek…
Magamról: „Ezt inkább hagyjuk” – végtelen önbizalmat sugároz…
Magamról: „Majd megismersz” – pedig a klisésen sokat sejtető fajta…
Alkalmazások, játékok – lelkünk tükrei?
Az adatlapokon és a Netikett be nem tartásán túl, amely a fórumokon és chatszobákban már kb. 20 éve borzolja a kedélyeket, rendkívül sokat elárulnak a különböző közösségi oldali funkciók, a kismillió jósrendszer, amely egy használat után a személyes profilodban kedvencként virít, a vicces, sőt néha bunkó tesztjátékok és pólófelirat alkalmazások, de jellegzetesek a komplex világodat építő játékok is. Melyik ragad meg? A nyugodt farmer vagy a nagyvárosi befektető? Arra a játékra buksz, amelyik békés és lassú, vagy amelyik percenként ad egy feladatot és úgy pattog, mint a nikkelbolha?

Egy ismerősömmel nem régiben szót váltottunk egy vicces jelenségről, az internetes világépítőkről. Játékszobáikba belépve megszemlélve földjeiket, városaikat és kalandpályáikat, olyan, mintha lelkek titkos bugyrában járnánk-kelnénk. Távolról szemlélve a szomszéd szobáit felülről szinte gyermekrajzokat kapunk – méláztam. Az egyik zsúfolt, a másik szellős, a harmadik egyszerűen valótlanul túlrendezett. Van, amelyik vadregényes, a másik csak jelképesen helyez el fákat. A tájkép pedig egy-egy személyiségelemző vetület, olyan akaratlan, annyira ösztönös és sokszor masszívan, hónapokon, éveken át épített, amely letagadhatatlan. Vajon mi rejlik annak a lelkében, aki utat útra halmoz pályáján, vagy aki tonnaszámra gyűjti be az állatokat egy 10X10 pixeles monitorterületre, gondosan nyomorgatva őket? S vajon milyen személyiséget rejt annak a játékfelületnek a tulajdonosa, aki jól láthatóan hosszú hónapokat fektetett konzol-világának négyzetmétereinek megkomponálásába?
Játékos pszichológia
Az ábra mindenképp elgondolkodtató, s talán egy hosszabb pszichológiai tanulmányt is megérne.

Hogyha gyakran játszol online játékokkal, akkor érdemes néhány kérdést feltenned magadnak és őszintén megválaszolnod azokat.
- Hetente hány órát játszol és naponta mennyi értékes időt vesz el az életedből?
- Könnyedén felállsz a géptől és abbahagyod a játékot, ha kötelességedet kell végezned?
- Mikor ülsz a gép elé játszani? Munkahelyen, szabadidődben, vagy a kávészünetben, esetleg valamilyen feladatod helyett?
- Mennyire felel meg a játékban élt életed a valóságban való álmaidnak?
- Az adott játékban található felületek mit jelképeznek számodra?
- A játéktereped szétesett, darabokban lévő és zilált vagy teljes, konkrét, rendezett egész?
- A játék kikapcsol és szellemben közelebb visz céljaid eléréséhez, vagy inkább feszültté tesz és még egy napi kötelességet ró a nyakadba?
Jó kutatást kívánok saját elmédben!
Fodor Kata



