Engedek az elengedésnek, boldogsággal tölt el most minden veszteség, minden lehulló teher és nehézség, átadom helyem az új kezdet tiszta lelkesedésének.

Kitárom a szívem az ősz hangjai, az elmúlás hangulata felé.
Beleszippantok a csípős, borsos, párás levegőbe, s az őszi tüzek illatának pernyéje vállamra hull. Betakar a köd leple, s megóv.

Tekintetem végigköveti a lehulló levelet, a nyél engedésétől a földre huppanásig, a zöld színekbe font arany és sárga vörösbe, majd barnába tart, s eltölt az őszi szivárvány minden árnyalata.
Áthat a megnyugvás mély színe, áthat a föld minden árnya, áthat az elveszett tűz és a friss élet varázsa. Megőrzöm jövőre.


Engedek az elengedésnek, boldogsággal tölt el most minden veszteség, minden lehulló teher és nehézség, átadom helyem az új kezdet tiszta lelkesedésének. Emelt fővel haladok a fagyos tél felé, elfogadom a természet járását, lecsendesítem elmém, visszafogom az aktivitást, figyelmem befelé terelem.

Remélem a négy évszak forgását, tisztelem a múltat és vágyom a jövőt.
 
 
 
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.”

– Szeptember végén, Petőfi Sándor

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.