Eleinte egyébként nem hittem ebben. Na meg úgy gondoltam, egy modern, emancipált nő ne kérje, hanem szerezze meg. És hogy mekkora hülye voltam! Meg lehet szerezni kérem, ki lehet kaparni tíz műkörömmel bármit. Saját erőből. Csakhogy a mi erőnk nem fizikai, hanem… neeem, nem, nem is szellemi, azért ne essünk túlzásokba. Mondjuk inkább, csábítási. Igen. Csáberőnk van. Tehetségünk, mellyel a férfival elhitetjük, hogy az ő folyamatos instrukciói nélkül nem tudunk parkolni, az ő fizikai segítsége nélkül nem tudunk kinyitni egy konzervet, amelyet eleve vele vetettünk le a polcról, tehetség, mellyel elhitetjük, a férfivel, hogy az ő beleegyezése és hozzájárulása nélkül nem vennénk semmit az ikejában, nem ám kanapét. És a férfi ezt elhiszi, és minél erősebben hiszi, annál tehetségesebben és szorgalmasabban vadássza le nekünk a mamutot, és hozza haza nekünk annak bőrkéjét.

Félő azonban, hogy amint shrekmacskaszemünk körül megjelennek a szarkalábak, ahogy a D-kosár D-szatyorrá kezd átalakulni, csáberőnk rohamosan csökken, akárcsak az addig jól prosperáló mamutvadászunk által haza hordott mamutszőrmék száma.
Javaslom tehát, hogy pillogjunk profin, és szegezzük kíméletlenül a férfire a gyöngeség fegyverét. Mert az idő múlásával fegyverünk élét veszti, és akkor bizony a mamuttal összetéveszthető állapotban ott állunk majd védtelenül egy mamutvadásszal szemben.
Kormos Anett
Kép: piqs.de: Andrea1 - Lucky



