
De vajon mitől függ az, hogy valaki pesszimista vagy optimista? S vajon változtathatunk-e ezen az alapvető beállítódásunkon? Véleményem szerint egy kialakult szokásról van szó, ami gyerekkorunkban alakult ki. Ha szüleink pesszimisták voltak, minden bizonnyal mi is ezt a hozzáállást vesszük fel.
A szokások azonban megváltoztathatóak! Ehhez a következőt javaslom: először is írjuk össze, hogy milyen örömteli dolgok értek minket eddig az életben! Minél hosszabb a lista, annál jobb. Utána pedig 30 napon keresztül minden reggel és minden este, félálomban, idézzük fel gondolatban ezeket az örömteli emlékeket! A tudatalattiban mélyreható változást idéz elő.
S ha azt akarjuk, hogy a családtagjaink is optimistábbá – s így hosszú távon egészségesebbé – váljanak, érdemes gyakran játszani velük a „Mondj egy jó hírt!” játékot. (Ez Peter Kline Zseninek születtünk! című könyvéből származik.) Például vacsora közben mondd egy családtagodnak: „Mondj egy jó hírt!” A megszólítottnak ekkor az a feladata, hogy a pillanatnyi valóság egy pozitív elemét nevezze meg. Pl. „Finom ez a paradicsom”, majd megszólít egy másik családtagot: „Mondj egy jó hírt!” Azért remek ez a játék, mert rászoktat arra, hogy a minket körülvevő ezernyi tényező közül a pozitívokra irányítsuk figyelmünket, s így kialakítsuk az – immár bizonyítottan egészségesebb – optimista világlátást. Ugyanis rajtunk múlik, hogy valóságunkból mit látunk meg.

Szebben fogalmazza meg ezt az igazságot a rövid vers:
Ketten ültek a cellában,
s bámulták az ablakot.
Az egyik vasrácsot látott,
a másik fénylő csillagot.
s bámulták az ablakot.
Az egyik vasrácsot látott,
a másik fénylő csillagot.
dr. Domján László
www.agykontroll.hu
Képek:
piqs.de: BigBlonde - Natural Beauty
piqs.de: Morane - Rot sehen...neeee



