Lépések befelé. Ki vagy? Figyelj magányod csöndjében. Benső hangjaid szólani kezdenek. Megismered eddig csak sejtett titkaidat. Látod majd arcod belül. Nem igaz, hogy megriaszt. Hisz a jót látod, éppen a jót, amit akartál, amit tetteidbe burkoltál és senki észre nem vett. Ha más nem, Te szeretni fogod. Megtudod, miért nem lettél híres ember. Megtudod, miért nem vagy "kiváló dolgozó", miért értenek félre. Megtudod, mi a különbség álmaid, terveid és megvalósult éned között.
Magányodban feltárulnak az erők, amelyek formáltak, alakítottak és teremtenek. Legtöbbször úgy, hogy meg sem kérdeznek. A magány önmagad társaságába vezet. Megismered emberi arányaidat. Elmondhatod védő- és vádbeszédeidet. Szemléled láthatatlan életed. Lesz, ami rémülettel tölthetne el, de azon (mert nem lehet meg nem látnod) átsüt, átizzik, áttündöklik valami nagyon emberi, talán valami isteni.
Szeresd magad, ahogy vagy. Aki vagy. Ha önmagad nem fogadod el, ha önmagad nem szereted, hogyan fogadna el más és szerethetne valaki? Magányod csöndjében a belső fények átvilágítanak téged. Látod emberi mivoltodat. Így és ilyennek magadon kívül csupán Isten fogadna el. A magányos órák szerelmes órák önmagaddal. S nincs olyan szerelem, amely örömet nem terem. Lám, a "keserű" magány különös örömökkel ajándékoz meg, ha vállalod a magányt és a magányban önmagad.
Kapcsolódó cikkek



