Szóval, mi is a korrupció?
Nagy összegért előnyt adni kormányközeli cégnek egy „közbeszerzési eljárás keretében”, nos igen. De az, hogy az unokatesómat veszem fel, fiktív állásinterjú után, az adott munkahelyre? Netán, hogy ahhoz a fodrászhoz megyek hajat vágatni, aki amúgy a barátnőm? Lefizetem a jósnőt? Tulajdonképpen hol kezdődik és hol végződik a korrupció? Mi a valós célja?

A játék válaszol erre: a cél a hatalom (Adler is megmondta – a szerk.), a játék során „hatalompontokat” kell gyűjteni, közben figyelve a népszerűségi és korrupciós mutatókat is. Egy fiktív közélet bontakozik ki a mintegy kétszáz kártyalap forgásai és kombinációi során – eközben sokszor gyanúsan pontos és kíméletlenül őszinte tükröt nyújt a valódi, mai közéletről. A szerencse és a stratégia egyaránt fontos, ahogy az életben is. Az alkotók az utóbbi 20 év közéletét vették alapul, mindemellett úgy gondolom, a játék egyiptomi fáraókkal vagy római szenátorokkal is ugyanúgy működne.
Mindemellett a játék attól zseniális, hogy erről a kínos és morális határokat feszegető témával alapvetően jópofa, sőt szórakoztató módon foglalkozik. Ami pedig elbűvölő: maguk a lapok, Tanai Gyula grafikái!
Halász Alexandra
Kép:
piqs.de: Knipsermann - Eurostapel!



