Az Egységből kiszakadt ember az öntudatra ébredés első pillanatától kezdve keresi, sőt üldözi a boldogságot, ami kitartóan fut előle. Az anyagba zárt Én számtalan materializálható vágyat fogalmaz meg, és tűz ki célul, majd annak teljesülését kisebb - de általában nagyobb - energia befektetéssel éri csak el.

Az Egységből kiszakadt ember az öntudatra ébredés első pillanatától kezdve keresi, sőt üldözi a boldogságot, ami kitartóan fut előle. Az anyagba zárt Én számtalan materializálható vágyat fogalmaz meg, és tűz ki célul, majd annak teljesülését kisebb – de általában nagyobb – energia befektetéssel éri csak el. A cél elérését követő boldogságélmény azonban olyan illanó, hogy ha a mai embert megkérdezik mikor volt utoljára boldog, szinte egy pillanatot sem tud felidézni.

A boldogságról faggatva az embereket, kiderül, hogy sem az nem boldog, aki szegény, sem az, aki gazdag, sem a szép, sem a csúnya, mert mindenki elégedetlen a helyzetével bármilyen jónak is tűnik az egy másik ember szemszögéből nézve. A vágyak és célok vég nélkülisége eleve reménytelenné teszi a boldogság elérését pusztán a vágykielégítéssel.

A legtöbb ember mégis itt, a fizikai síkon akar boldog lenni, és nem nyugtatja meg, ha a vágyairól való lemondásra biztatják és valamilyen földön túli, transzcendentális szintre helyezett majdani boldogsággal vigasztalják.

A boldogtalanság egyik fő oka, hogy az ember nem gondol saját lelkiségére, csak a testi önazonosításban él. Pedig minden vallás és filozófia közvetít tanításokat a lélek létezéséről és természetéről. Szinte minden vallási rendszer a lelki béke megvalósításában látja a boldogság forrását, és erre helyezi a hangsúlyt, de minden bizonnyal sikertelen az a vallási rendszer, amely nem beszél arról, mi az oka az önmagunkkal való békétlenségnek. Ennek legfőbb oka az önvaló felismerésének hiánya.

Vannak testi, lelki, szellemi-gondolati, sőt spirituális vágyaink, amelyek ellentétben állhatnak a számunkra itt és most választott feladathalmazzal. A élet során megvalósítandó feladatok a tudatalatti megfelelő szintjén rögzítettek, és a tudatalatti az önvaló felügyelete mellett jelzéséket ad, amelyeket ha nem veszünk figyelembe, akkor „véletlenszerű” események, betegségek fogják életünket más – sokszor az eddigivel ellentétes – irányba fordítani. A sorsfordító élmények nem ritkák manapság, jelezve, hogy korunkban mindenkinek választ kell találnia az élet végső kérdéseire: ki vagyok, miért vagyok itt, mi a dolgom?

A fenti kérdések hatására külső vagy belső úton elinduló ember előbb-utóbb találkozik az önvaló fogalmával, amelynek megpillantása már nem hit, nem egyszerűen tudás, hanem bizonyosság. Ha a vele való kapcsolat állandósul, folyamatos boldogság élményt nyújt az egyén számára. Másfelől az önvaló kapcsolódási pont a Legfelsőbb Létezőhöz, egy szál, ami a magasabb dimenziókba vezet.
Ezt a kapcsolatot megtalálva a lélek megnyugszik. Bármi történhet már, az önvaló megvan, senki sem veheti el, és ez az, ami soha sem fogja elhagyni:

„Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak számára nincsen kötelesség.” (Bhagavad-gítá, 13.17)

Ezen a ponton megszűnik a bizonytalanság: mit tegyek, mit ne tegyek, mi a jó, mi a rossz. Az egyén megérkezés élményt él meg, s innentől már csak arra kell vigyáznia, hogy valahol „útközben” el ne veszítse a kapcsolatot újra megtalált önmagával.
A lelki békén való rendszeres meditáció segít felismerni az önvalót és fenntartani vele a kapcsolatot, hogy soha többé ne tévedjünk el, mert önvalónk úgy függ az Istenhez vezető szálon, mint igazgyöngy a selyemfonálon.

Béke a lélekkel
A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit sem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
s melyet elérve önvalód láthatod.
Varga Margit

forrás: Ezoterika
L.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.