A nyári hónapokban a növénytermesztők egyik legfontosabb feladata a betakarítás. A búza érésekor a paraszt emberek gyönyörködve járták be a határt, tenyerükbe dörzsölték a sárga kalászt, megolvasták a búzaszemeket, megnyugtató arckifejezéssel bólintottak:

A nyári hónapokban a növénytermesztők egyik legfontosabb feladata a betakarítás. A búza érésekor a paraszt emberek gyönyörködve járták be a határt, tenyerükbe dörzsölték a sárga kalászt, megolvasták a búzaszemeket, megnyugtató arckifejezéssel bólintottak: "Az idén jó lesz a kenyerünk! Kezdődhet az aratás".

"Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." (Krisztus példázatai)


A gabona, amiből majd a kenyér készül rendkívül fontos szerepet töltött (és tölt be ma is) a közösség életében. A bő termés, a sikeres aratás biztosította, hogy lesz elegendő élelem télre. Az aratásnak is külön rituáléja volt, a munkát fohászkodással, imádsággal kezdték, a férfiak megemelték kalapjukat. Az aratóeszközöket a pap megszentelete. Az első learatott kévéből vett búzaszálakat a jószágnak adták, hogy a betegség elkerülje őket.

Az aratás befejezésekor egy kis darabon meghagyták a gabonát (talpon hagyták), azt mondták a szegényeknek meg a madaraknak. Az utolsó kévéből készítették az aratókoszorút, általában a gazdának vagy a földesúrnak. A legszebb kalászokból fonták, mezei virágokkal, szalagokkal díszítették. A nagy uradalmakban az aratás befejeztével aratóbálokat rendeztek, a földesúr megvendégelte az aratókat.

A búzáról, és az azzal kapcsolatos hagyományokról, hiedelmekről, rituálékról

A búza az állandóan újjászülető élet szimbóluma. A meghaló és a feltámadó isteneknek (pl. Tammúznak, Adónisznak és Ozirisznek) szinte kivétel nélkül közük van a gabonafélékhez, ami a földbe vetett mag állandó "újjászületésével", kicsírázásával függ össze. Az ősi Egyiptomban Ozirisz földből és gabonából gyúrt bábot, az arabok és a prehellén népek pedig egy nőalakot formázó gabonabábot temettek el rituális körülmények között, hogy az élet örök megújulását elősegítsék, de a sarjadó gabonából álló kis "Adónisz-kertek" is erre utaltak.

Egész Európában ismertek az aratáskor utolsónak megmaradó kévével kapcsolatos hiedelmek. Ezt Nagy Anyának, Öregasszonynak, Banyának vagy Búzaanyának nevezik, s lényegében a gabonaszellemmel azonosítják, hogy különböző játékos rítusokkal magukra és a jövő évi termésre vonják annak termékenyítő hatását. Ez a gabonaszellem tekinthető a görög Démétér és lánya, Kóré-Perszephoné prototípusának, akik a legismertebb gabonaistennők. Utóbbi - csakúgy, mint a gabonafélék - életének egy részét a föld alatt, a másik részét pedig a föld felett tölti.

A termékenységet biztosító és megjelenítő állat (medve, farkas és kakas) alakú, vagy mitikus nőnemű lényt formázó gabonadémonok tiszteletének nyomait a magyar népi kultúrában is ki lehet mutatni. A moldvai csángók újévi búzahintése egyben termékenységvarázslat, s az újjászületés-feltámadás lehetőségéért való áldozat. A búzát a mi népünk is "élet"-nek nevezi, s úgy tudja, hogy Jézus Krisztus arcmása látható minden egyes búzaszemen. A Bibliában a meghaló és feltámadó, halála révén életet adó Megváltó szimbóluma ("Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." János 12:24), de egyúttal az ő földi testének előképe is, hisz búzából készül a kenyér - Jézus teste. A református templomokban felakasztott búzaharangokat szintén így magyarázhatjuk.

A magyar néphagyományban fontos szerepet játszanak az aratáshoz kapcsolódó jeles napok és ünnepi szokások.

Ezek közül elsőként említendő június 29., Péter-Pál napja.
A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás.

A másik jelentős dátum július 2., Sarlós Boldogasszony napja.
A magyar néphagyományban az aratás kezdőnapjaként tartották számon, akárcsak Péter-Pál napját. Szokás volt az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők sarlóval arattak.

A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, amelyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. A föld szélén letérdeltek,
keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az első learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegségelhárító szerepe is
volt.

A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Gömörben úgy mondták, hogy ezt a madaraknak és a szegényeknek hagyják. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek kapcsolódtak, ebből készült az aratókoszorú. Általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt és különféle magyarázatokkal az őszi vetőmag közé elegyítették. Göcsejben az aratók egy kisebb kévét kötöttek, amit a házigazda áldomással váltott ki. A kévét másnap a tyúkoknak adta, hogy jól tojjanak.

Az aratókoszorú

Az utolsó kalászokból készített aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerű, korona formájú, koszorú alakú. A legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú
vitele, átadása ünnepélyesen ment végbe. Ahol aratási ünnepélyt rendeztek, az aratók általános szokás szerint énekszóval érkeztek meg. Az aratókoszorút általában a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket kevertek a vetőmag közé.

írta: Kolozs Nagy János

"Se szépnek, se csúnyának / ne tartsd a földi létet:
Amit látsz, akkor láttad, / ha árnyékát is nézted.
Előbb pereg a búza, / aztán gyűlik a kéve,
Mert ha földbe nem bújna, / kalászba sosem érne.
Szép rózsát sem szakíthatsz / szúró tövise nélkül;
A méz, az édes illat / sincs fanyar társa nélkül."
Sem Tob spanyol költő (1290-1369)

L.
források alapján:
Ünnep
Élelmezés vezetők


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.