Mégis érdemes hát szenvedni?
Ez az a fajta szenvedés, amiből a nagy jellemek kinőnek. A jószándékunk lehet egyetemes, vagy mindent magába foglaló, de szeretetünk mindig csak egy személyes kapcsolatba torkollhat. A szenvedés csekély árnak tűnik azért a szellemi teljességért, és tágasságért, amellyel a szeretet eláraszt bennünket.

Egy asszony felnevelt négy gyermeket, s közben megírt egy könyvet a második világháborúról. A férje repülős tiszt volt, lelőtték a gépét, gerince, feje, lába nyomorékká sérült. Húsz évet töltött ágyban, közben az asszony dolgozott, nevelte a gyerekeket, és írta a betegágy mellett azt, amit férje diktált. Aztán meghalt a férje, és ő önállóan befejezte a könyvet. Húsz év alatt a férjének minden gondolata átment az ő fejébe, azokat a gondolatokat tudta folytatni férje halála után is. Mindez a Szovjetúnióban, Baskíriában történt, a repülős tiszt jurtában élt gyermekeivel és háziállataival.Amikor a könyvet kiadták, a parasztasszony sugárzott a boldogságtól, a szenvedésnek nyoma se látszott rajta.
Vonzódás és meditáció
Ez a vonzódás egyben meditáció is, hiszen a szeretet idején megszűnünk elkülönült lények lenni, átadjuk magunkat a másiknak. Ha komolyen beleengedjük magunkat egy ilyen meditációba, megfigyelhetjük, hogy egyes embereket milyen nehéz szeretni, míg mások esetében ez milyen könnyen megy. Az előbbiek nagyon különböznek tőlünk, vagy akadályokat hoznak az életünkbe, míg az utóbbiak összhangban vannak velünk, előnyökhöz juttatnak minket. Mielőtt tehát valamilyen egyetemes szeretetre törekednénk, érdemes megvizsgálni az egyes emberekhez fűződő viszonyunkat.
Áramlás
Miközben áramlanak a gondolatok, megfigyelhetjük, hogyan változnak azok, miképpen lennénk képesek egy tisztán szerető ragaszkodásból átlépni a tapadás önzésébe. Mely gondolatok indítanak cselekvésre, hogyan akarjuk birtokolni azt amit előzőleg csak kedveltünk. Márpedig birtokolni élő embert nem lehet! Mindössze magunkat csapnánk be azzal, ha megkötni akarnánk a megköthetetlent. Külső szemlélőként megfigyelhetjük a gondolatáramlást, ahogy átcsap önzésbe, hisztériába, uralkodni, parancsolni akarunk, és ezzel mérget vegyítünk a lágyan folyó, továbbhullámzó vízbe. Ha képesek vagyunk megfigyelni ezt az áramlást, leállíthatjuk, mielőtt kicsapnának a hullámok.
Kapcsolódó cikkek
A szeretet megélésének egyik oka lehet, hogy rajta keresztül bizonyosságot nyerjünk az életben betöltött szerepünkről, kiindulási helyzetünkről, felelősségeinkről. Mert felelősség nélkül nincs szabadság!
A szabadság ugyanis nem azt jelenti, hogy azt tehetünk, amit aktuálisan akarunk, hanem azt, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelően a helyeset tesszük. Ha minden szabadon lebegne körülöttünk, nem kapcsolódhatnánk semmihez. Csak a természeti törvények behatároltságával tudunk szabadon cselekedni, mintha egy nagy társasjátékot játszanánk, aminek szigorú szabályai vannak. Akkor válunk jó játékossá, ha saját személyes létünket elfelejtjük, és aszerint játsszuk szerepünket, ahogyan a mindenkori helyzet körülvesz bennünket.



