Az a picurka kis lény bennünk máris a szívünkhöz nőtt, és azt hisszük, most már örökké az életünk része lesz.
És akkor egy napon arra ébredünk, hogy vége az álomnak, mert meghalt a kisbabánk! Alig van olyan nő, aki ne élne át valamiféle korai veszteséget, vagy ha ő nem, akkor a rokonai, barátnői közül többen. Hazai viszonylatban kétszer annyi baba fogan meg, mint ahány egészségesen megszületik. A meghalt magzatok fele művi abortusz áldozata lesz, a többieket rendellenességek vagy születés körüli halálozás miatt veszítjük el.

A reményt vesztett anyák üres karral mennek haza a kórházból, és elkezdődik egy mély gyász. Szomorúságukban azonban alig-alig kapnak támaszt. A gyásznak ugyanis ez egy olyan mostoha területe, ahol nem együttérzést, támogatást kapnak a nők, hanem sokszor úgy viselkedik velük a környezetük, mintha valamiféle tárgyat veszítettek volna el: Ne búsulj, majd lesz másik! Fiatal vagy, lehet még akárhány gyereked!
Megértés helyett azzal szembesülnek, hogy majdhogynem szégyellniük kell a fájdalmukat. Ha pár hét, pár hónap után még mindig szomorkodnak, akkor még rájuk is pirítanak: Ugyan, lépj már túl rajta! Szedd már össze magad!
A szégyen amúgy is velejárója a gyászuknak
Szégyenkeznek, mert haragot éreznek, szégyenkeznek, mert irigyek más kismamákra, szégyenkeznek, mert a kicsi gyerekek iránt sokszor utálatot éreznek. Titkolják ezeket az érzéseiket, hiszen nem tudják, sokan éreznek így, nem az ő különleges gonoszságuk az oka ezeknek a negatív érzéseknek. Segítségre lenne szükségük, de e helyett elszigetelten próbálnak valahogyan kivergődni a gyászból.
Nincs jobb helyzetben az a nő sem, aki maga válik meg a babájától. Noha az ő döntése volt, hogy nem hozza világra, legtöbb nő kegyetlenül megszenvedi döntését, és éppen úgy gyászol, mintha spontán vetéléssel veszítette volna el gyermekét, sőt, a bűntudat, hogy maga okozta vesztét, még súlyosbíthatja a tüneteit.

Bár azt a címet adtam, női sors, női fájdalom, sok férfi ugyanúgy megszenvedi a korai veszteségeket. Szerencsés esetben a férfi és a nő egymás támaszai lehetnek a szomorúságban, néha azonban mindketten bezárkóznak és akár eltávolodáshoz is vezethet a különbözőképpen megélt gyász.
A segítségnek sokféle módja van. Sok nő rátalál a különböző fórumokra, ahol egymást vigasztalják, van, aki egyéni segítséget kér szakembertől, mások a jólelkű és rendelkezésre álló barátnőiket terhelik, megint mások gyászcsoportba mennek.
Sajnos, azt nem lehet elérni, hogy minden megfogant baba egészségesen világra is jöjjön, vannak babák, akiknek nem ez a sors jut. Azon azonban lehet és kell változtatni, hogy a szülők ne maradjanak egyedül a szomorúságukban, és nagyobb megértésre, támogatásra számíthassanak.
Singer Magdolna, gyásztanácsadó
Képek:
piqs.de: kauli - Hier kommt Maira!
piqs.de: Adinarts - Sad Rose



