
Phoenix város repterén találkoztunk, ahonnan bérelt autóval hajtottunk Észak felé. Arizona hatalmas és gyönyörű állam. Az autóvezetés hosszú órái alatt rá kellett jönnöm, hogy a jelek szerint súlyos hiba volt meghívnom az útra Erzsit, mert ő megállás nélkül panaszkodott, a szörnyű életéről, a házasságáról és a borzasztó szenvedéséről. Szavai azt sugallták, hogy az egész világon ő az egyetlen szenvedő lény. Kizárólag negatívumok sorjáztak elő a szájából. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan „áldozattal” találkoztam, aki ennek megfelelően él, és kedveli ezt a szerepet.
Amikor megérkeztünk kolorádói szállásunkra, közöltem vele, hogy betelt a pohár. Megkértem, hogy írja össze 10 elérendő célját. Megtette, majd átnyújtotta a listát. Amikor este nyugovóra tért, összekapcsoltam 10 célját az agykontrolltanfolyamon tanult első 10 memóriafogassal. Erzsébet ugyanis a közelmúltban végezte el az agykontrolltanfolyamot, bár semmi jelét sem mutatta, hogy az ott tanultakat élete részévé tette volna.
Másnap reggel fölcihelődtünk, és elvittem Erzsit a kanyonok világába. Megkértem, keressen magának egy spirituálisan különlegesnek érzett területet ahhoz a gyakorlathoz, amit majd el kell végeznie. Megjegyeztem, hogy hol van ez a terület, de oda nem léptem be. Ezt követően közöltem vele, hogy egy mini lelki utazást fog tenni: 3 óráig magányosan a kanyoncsúcson fog meditálni, hogy az égiektől útmutatást kapjon. Átnyújtottam neki a memóriafogasokhoz kapcsolt 10 célt tartalmazó listát, és megkértem, programozza be azokat a tudatalattijába. Erzsi nem örvendezett a hír hallatán, hogy 3 órára magára hagyom a vadonban, ám el kellett azt fogadnia, mivel én két kanyonnal arrébb vonultam, hogy ott a saját ügyeimmel foglalkozzak.

Pontosan 3 órával később az Erzsi kanyonjával szomszédos kanyon csúcsán álltam. Ő már várt rám. A hegyek között hangosan és érthetően száll a hang, így a távolság ellenére jól tudtunk kommunikálni egymással. Kérésemre hibátlanul felmondta a 10 memóriafogashoz kapcsolt 10 célját. Elindultam a völgyben az ő kanyonja felé, s közben visszafelé is elmondattam vele a céljait, majd a 10 számot összevissza említve. Minden céljára emlékezett.
Amikor Erzsébet hazaért Magyarországra, szobájának a számítógépe melletti falára kitűzte céljai listáját. Ily módon minden nap szembesült velük. Egy éven belül 8 célját elérte. A maradék két célja egyikét – az eredeti elképzelésétől ugyan eltérő, de számára még kedvezőbb módon – két éven belül érte el. Az utolsó célja eléréséhez 4 évet kellett várnia, de azt is elérte: a ma 66 éves Erzsi 2008-ban megtalálta lelki társát. Méghozzá regénybe illő módon. Amikor bemutatták neki Jánost, Erzsi lába földbe gyökerezett, nem tudott megmozdulni és megszólalni. János ugyanígy járt. Csak döbbenten bámulták egymást. Másnap, ahogy autóján János hazavitte Erzsit, a következő kérdést tette fel: – Van-e kedved ahhoz, hogy életünk hátralevő éveit együtt töltsük? Erzsi röviden válaszolt: – Igen.
dr. Domján László agykontrolloktató
Képek: piqs.de



