Ők azok kikre mindig számíthatunk, örömünkben, bánatunkban velünk vannak. Kik sokáig élnek akkor is az emlékezetünkben, ha már nem lehetnek velünk. Nem csak ezen a napon kell rájuk gondolnunk, hanem amikor csak lehet. Odafigyelni személyükre, mert hiszen mindig a mi érdekeinket nézik. Ha szükséges feláldozzák magukat miattunk, gyermekeik miatt.
Édesanyák lesznek a fiatal nők is mikor gyermeket várnak, de ugyanakkor még mindig gyerekek a saját édesanyjuk szemében. A férfiak hiába nőnek fel, mindig van, akinek ők a kicsi fiúk.
Mit is tennénk, ha nem lennének, ha belegondolunk mi sem lennénk.
Köszöntsük Őket szeretettel, tisztességgel, őszintén ezen a napon. Hiszen egyszer valamikor, valahol ők is megszülettek, hogy mi legyünk. Nekik is valaki ugyan annyi jót, szeretetet, bölcsességet adott, melyet mi örököltünk.
Köszönjük!



