"Bízom abban, hogy minden emberben működik az élni akarás, amely segítségére van abban, hogy azt válassza, ami megfelel neki. Ha kezelek valakit, nagyon ügyelnem kell rá, nehogy lerohanjam nézeteimmel vagy személyiségemmel, mert neki az egész életét kell egyedül végigküzdenie, és képesnek kell lennie rá, hogy bízzon talán nagyon hiányos felkészültségében és higgyen talán nagyon tökéletlen céljában...

"Bízom abban, hogy minden emberben működik az élni akarás, amely segítségére van abban, hogy azt válassza, ami megfelel neki. Ha kezelek valakit, nagyon ügyelnem kell rá, nehogy lerohanjam nézeteimmel vagy személyiségemmel, mert neki az egész életét kell egyedül végigküzdenie, és képesnek kell lennie rá, hogy bízzon talán nagyon hiányos felkészültségében és higgyen talán nagyon tökéletlen céljában. Ha azt mondom: ez nem jó, és jobban kell csinálni - elbátortalanítom. Neki a földjét olyan ekével kell szántania, amely talán nem jó; az én ekém talán jobb, de mit használ az neki? Az én ekém nem az övé, hanem az enyém, és nem tudja kölcsönvenni; kénytelen a saját talán nagyon tökéletlen szerszámát használni és saját örökölt képességeivel dolgozni." (C. Gustav Jung)

Kevevári Katalin harmónia iskolája érdeklődő olvasóink testi, lelki, szellemi összhangteremtési szándékát hivatott elősegíteni. Így invitálja az érdeklődőket: Dr. Bruce Harrah-Confort orvosprofesszor invitálásánál magam se találok jobbat: "Meghívom Önt élete legnagyobb utazására, ahol tudatának végtelenjében tehet fantasztikus sétákat!" Amint kipróbálja az agytréninget, többé már nem lesz ugyanaz az ember, mint aki előtte volt. Ezt szerte a világon több millióan bizonyítják. Mostantól fogva a saját sorsunkat is ellenőrizhetjük. Többek között ez lesz az a tudás, amely új utat mutat egy jobb, emberségesebb világ felé és elindítja az emberi tudat evolúcióját.

Tíz évvel ezelőtt még úgy fogalmazhattam volna: azt hiszem, életveszélyben vagyunk. Ma azt állítom: tudom, hogy életveszélyben vagyunk! Miért?

Tudom, hogy az egymillió(!) krónikus alkoholistához képest sokkal több az alkoholfüggőségtől szenvedő, s tovább gondolkozom: mennyi lehet az alkoholfogyasztás mértékével kapcsolatban a "teljes igazságot be nem vallók" száma? Nos: aki 10-15 éven keresztül naponta 80 g alkoholnál is többet fogyaszt, májzsugort kaphat (80 g alkohol = kb. 3 üveg sör, 7-8 dl bor, vagy 2 dl konyak, illetve pálinka). Ki gondolná, hogy a kábítószeresekhez, alkoholistákhoz és az erős dohányosokhoz hasonlóan a számítógépes játékprogramok megszállottjainál is függőség mutatható ki, amit a hangulatemelő agyi molekulák okoznak? Szemünket gyakran rágógumiként használjuk, órákig ülve a televízió - vagy éppen a számítógép monitora - előtt.

Kínozzuk az amúgy is feszült pszichénket
Az agy bizonyos ideig nem képes különbséget tenni a valós és szimulált vészhelyzetek között. Bár ez utóbbi - horror- és akciófilmekben látott, krimikben olvasott - vészhelyzet nem követel testmozgást (azaz menekülést vagy bármely mozgásreakciót) , de az ilyenkor is termelődő és a veszélyérzetre megemelkedő vérzsírszint akadálytalanul károsítja az érfalat. A gyakori izgalmak szervrendszereinkben már nem szimulált, hanem valós károkat okozhatnak. Mégis mennyien várjuk a bűnügyi filmeket, az üldözéses jeleneteket, a terrortámadásról szóló helyszíni tudósításokat! Hányan hozzá is szoktak már az erőszak és egyéb borzalmak látványához! A túl sok televíziózás miatt elfogadjuk és megszokjuk a vészhelyzeteket, s ezzel egyúttal eltompítjuk bármennyire is fejlett érzékenységünket (ekkor vagyunk hajlamosak csakis részegnek nézni a sclerosis multiplex vagy cukorbaj miatt tántorgó embertársunkat).

Pszichés károkozással is fertőzhető a társadalom.
A mérhetetlen közömbösséget, a tunyaságot és az agressziót mikor szándékozunk végre feszültségoldó önvédelemmel felváltani? Agyunk tornáztatásával olyan - eddig nem, vagy csak részben használt - agyterületeinket is munkára foghatnánk, amelyek segítségével számos problémánkat a belátásunk szerint orvosolhatnánk, mielőtt "utolsó megoldásként" depresszióba süllyednénk, vagy végleg feladnánk a küzdelmet.

Amikor a negatív hírözön szellemi táplálékunkká válik, az átélt izgalmak hatására a szervezetben ugyanúgy megemelkedik a vér cukor-, zsír-, adrenalin- és kortizolszintje, mintha tényleg veszélyben volnánk. A borzalmak láttán ugyanazt a hormonválaszt futtatja végig a szervezetünk, mint egy valós támadás-menekülés helyzetben.

Pozitív értékeink megőrzése
Itt az idő, hogy sokkal több szellemi és fizikai energiát fordítsunk pozitív értékeink megőrzésére és fejlesztésére! Több évtizedes - az idegenforgalom, vendéglátás, kultúra területén, ezek menedzselésében, valamint újságíró-agytrénerként szerzett - tapasztalataim birtokában foglalkozom konfliktusos helyzetbe került művészekkel, közéleti személyiségekkel, sportolókkal, azokkal a győzni, illetve új image-re vágyó, páros vagy párjukat, esetleg új utat kereső agytréningezőkkel, akik gondjaik miatt hozzám fordulnak.

A státusszimbólumok és a pénzorientált világ
Ezen közben magam is úgy tapasztaltam, hogy a súlyosan megbetegedett gazdag emberek odaadnák mindenüket az egészségükért. A szegényesebb életkörülmények között élők viszont szinte mindig elherdálják az egészségüket a hőn áhított gazdagságért. Hogy miért? Nos, a munka és a szaktudás ma még nem nyújt akkora garanciát a megélhetésre, mint a biznisz- állítják egybehangzóan. Mennyi áldozatot kell meghozni a státusszimbólumokért? Hányan maradnak egyedül a rohanó-szerző, tárgyakat csillogtató, majd megunó életmód következtében?

Van megoldás!
Azok, akikkel Harmónia Iskolám stúdióiban beszélgetünk, megpróbálják újraértékelni belső tulajdonságaikat, szokásaikat és viselkedésüket. Azért használják az agytréninget, mert önvizsgálatot akarnak tartani - magukban, önmaguknak elszámolva. Valamennyien korrigálni akarják rossz gondolataikat, szavaikat, cselekedeteiket és mulasztásaikat. Köt a titoktartás, ezért csak a nevük megváltoztatásával tehetem meg, hogy elmondom, miképpen jutottak azokra a felismerésekre, amelyek segítségével szemléletük és életmódjuk megváltoztatására is képessé váltak.

Karcsi története
Karcsi negyvenes, művelt, sármos úriember; neves színművész. Számára végzetes következményekkel járhatott volna koncentrációzavara, memóriájának romlása. Kiégettnek érezte magát. Heti két-három alkalommal óhatatlan szükségét érezte az agytréningnek, s utána energiával feltöltődve siethetett próbára, előadásra, felvételre, szinkronba, haknizni. A sok munka meghozta leglátványosabb gyümölcsét, egy gyönyörű autót. Ezzel a csodamasinával jutottak el Aggtelekre, a világhírű Baradla-barlang vidékére. Ameddig az út engedte, a négykerekű kedvenccel másztak fel a hegytetőre. Ahogyan máskor is, a kirándulás végeztével megszabadultak a szeméttől, lefotózták egymást az autó mellé állva, s nyújtózkodás közben eszükbe sem jutott egy kicsit sétálgatni.

Kisvártatva megláttak egy hozzájuk hasonló életkorú famíliát, akik batyuval, bakancsban kalandoztak a Gömör-Tornai karszt lenyűgöző lankáin. A gyerekek önfeledt csicsergése, a család jóízű falatozása, valahányuk kikezdhetetlen vidámsága, benzinkúttól-országúttól szabad lendületük hozta-e a megdöbbent felismerést? - Karcsi ma sem tudja megmondani. De ott, akkor a villámcsapás erejével hatott rá annak az ugyancsak kétgyermekes családnak egészen más életszemlélete, ahogyan nem a tárgyakra, a megrögzött szokásaikra, a tartalmát vesztett rituálékra építették fel mindennapjaikat, a boldogságukat. Ennél sokkal fontosabb volt számukra az egymásra figyelés, a közös felfedezés, a mások számára láthatatlan élmények halmaza.

Karcsi és az agytréning
Ez a szeretet és együvé tartozás hozta meg a fordulatot, amelyre Karcsi az agytréning segítségével már képessé vált. "Csak" az utolsó lépést kellett megtennie a változtatás felé. Akkor érezte először életében, hogy számot kell vetnie a családjához fűződő viszonyáról. Úgy döntött: ha napokra kimarad a család életéből, mert az autó fenntartásához haknikat kell vállalnia, akkor inkább eladja azt, pedig évekig megfeszítve dolgozott azért, hogy megvehesse... Rájött, mennyi minden van még, amit érdemes megmutatnia a világból érdeklődő és fogékony gyermekeinek.

Felismerte, hogy tőlük csakis az együtt átélt élményeket nem veheti el senki. Most lehet mindenre megtanítani őket ahhoz, hogy felnőttként boldogulhassanak, harmóniában akarjanak és tudjanak élni a természettel. Karcsi már nem haknizik, ellenben gyakran jár vonattal is kirándulni, több időt tölt együtt a gyerekekkel, párkapcsolatában is energikusabb lett (ugye értik, mire gondolok?). Két főszerepet vállalt az idén. Boldogabb, teljesebb, egész(séges)ebb lett. Az agytréning hozzásegítette, hogy nyitottabbá válva saját maga találjon rá a hibára és jobbítson sorsán.

A minap egy idézettel lepett meg: "Az egyénné válás akkor kezdődik, amikor önmagunkban keressük a választ, már nem másokat vádolunk saját érzéseinkért, és rájövünk, hogy érzelmeink, megérzéseink tanítanak bennünket." (Philip Kavanaugh)

Az agytréner ehhez csak annyit tesz hozzá: az előbbi gondolatok akkor érvényesek, ha valamilyen meditációs technika használatával tudatosan kerüljük mindazokat a stresszeket, melyek diszharmóniába taszítják testünk - lelkünk - szellemünk eredendő összhangját.

Kevevári M. Katalin
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.