Dukai Takách Judit, - első költőnőnk - versének címét vettük kölcsön, hiszen az énképünk ápolása, az önelfogadás a lelki és a testi harmónia alapja.
"December elején szültem. Márciusban levettem a télikabátot és letoltam a babakocsit a körútra. A napfényes utcán egy talpig tükrös kirakatban megpillantottam egy lenyalt hajú, nagy fenekű, nyúlt nadrágot viselő, festetlen nőt. Elborzadtam, és megjegyeztem magamban: Milyen ronda! Aztán arra is felfigyeltem, hogy pont olyan babakocsit tol, mint az én fiamé. Aztán hirtelen, mint egy kés, úgy hasított belém a döbbenet: A TÜKÖRKÉPEMET LÁTOM! Romokban hevert az önbizalmam, és elhatároztam, hogy ezentúl minden másképp lesz." - írja Olga Budapestről.
Csukott szemmel, nyitott szívvel; milyennek látom magam?
Ha nem is ennyire drasztikusan, de sokunkban más kép él saját magunkról, mint a valóság. Ha elképzeljük magunkat lelki szemeink előtt, nem azt a képet látjuk, amit tükör mutat, hanem valami teljesen mást. Van, aki egy idealizált képet fest magáról, - neki valószínűleg túl nagy az önbizalma - van, aki pedig egy eltorzítottan csúnyát - ő pedig minden magabiztosságot nélkülöz. Csupán az emberek 9%-a rendelkezik önazonos énképpel. Egyiknek rövid a haja, mégis a belső énképe alapján hosszú hajúnak tatja magát, a másiknak normális az orra, mégis úgy hiszi, hogy az túlságosan nagy. A negyedik csinos, fiús kebleit túl kicsinek érzi és nagy cicikről álmodik, mag akit hatalmas keblekkel áldott meg az ég, az apró almamelleket álmodik magára.
Elfogadom magam
Az önelfogadás saját magunk szeretetén alapszik. Ez nem jelenti azt, hogy önimádóknak, vagy nárcisztikus hajlamúnak kell lennünk. Az önszeretet képessége annyit tesz, hogy a saját testünket, lelkünket elfogadjuk és olyannak szeretjük, amilyen. A mániákus fogyókúrázók, a plasztikai sebészetek törzsvendégei, vagy akár a hajukat naponta bodoríttatók, mind ugyanabban a lelki bajban szenvednek: Képtelenek az önelfogadásra. Ahhoz, hogy el tudják fogadni magukat, egy olyan énképre akarnak hasonlítani, amilyenek sosem voltak, vagy csak hatalmas áldozatok, és nagy személyiségváltozás során lesznek.
Mi az énkép?
Önismeretünket két dolog határozza meg legerősebben:
- a saját önmagunkról alakított képünk, amilyenek szerintünk vagyunk
- és mások rólunk alkotott képe, amilyennek szerintünk mások képzelnek bennünket
Ezek szoros kölcsönhatásban alakítanak bennünket. A két kép minél közelebb áll egymáshoz, annál harmonikusabb a személyiségünk. Attól függően, hogy mennyire fontos nekünk a mások rólunk kialakított véleménye, lehet valaki
- külső kontrollos
- vagy belső kontrollos.
Ez nagyon "pszichológusul" hangzik, de csupán azt jelenti, hogy ha fontos nekünk, hogy mások mit gondolnak rólunk, ez a kép erőteljesen befolyásolja a viselkedésünket és a magunkról kialakított képet, míg ha a saját szemünknek, saját meggyőződésünknek hiszünk, akkor mások véleménye nem alakít bennünket annyira. Ezeknek a középértéke elfogadott, nem jó, vagy rossz. A szélsőségek, a túlságosan mások szavára hallgató, vagy teljesen öntörvényű ember a végletes szint kóros.
Vannak szükséges változások
Vannak olyan változások, amik valóban a jó közérzet megőrzéséhez szükségesek, ilyen lehet például a szülés után az eredeti testsúlyunk visszaszerzése, vagy a rendszeres haj, köröm és fogápolás, de a tisztálkodás is ide tartozik. Normális a téli életmód során felgyűlt testsúly többlettől való megszabadulás vágya, de az anorexiás kóros soványság vágya már nem az. Azokat a dolgokat, amiket meg tudunk változtatni magunkon, és a változástól közérzetünk javul, énképünk elkezd jobban tetszeni nekünk és lelkileg erősödünk ezektől, meg kell változtatnunk testünkön. Azokat a dolgokat azonban, amik nem változtathatóak egykönnyen, és csupán relatívak - ilyen a molettség, a ráncosság, vagy a görbe orr, elálló fül - nem feltétlenül kell plasztikai sebész kése alá vinnünk. Egyszerűbb, olcsóbb és boldogabb, ha inkább elfogadjuk olyannak, amilyennek megteremttettünk.
Terápia a tükör előtt
A tükör mindent kegyetlen pontossággal mutat meg. Vetkőzzünk hát egy szál alsóra, vagy akár meztelenre a tükör előtt, és szokjuk meg azt az embert, akit mutat. Nézzük sorba tüzetesen a hibáit és előnyeit. Tekintsünk rá úgy, mint egy nagyon kedves szeretett személyre, akit apró hibáival együtt, sőt, időnként éppen hibáiért szeretünk. Szeressük a hibáit is. Nézzük végig, mennyi sok szeretni való tulajdonsága van ennek a tükörképnek! Milyen asszonyos, kellemesen barokkos az alkata, milyen gyönyörű a bőre, akár egy festő ecsetjére is kívánkozhatna. (Ugye ez jobban hangzik, mintha dundinak, vagy kövérnek nyilvánítjuk?) Ha a topmodell soványságú, kamaszosan fiatalos alkatú szépséget látunk? (Mennyivel kedvesebb így nyilatkozni magunkról, mintha csontkollekciónak tituláljuk a tükörképet?) Milyen szép, arányos zongorista ujjai vannak, vagy az álla csinos, azzal a szépségflastrommal? Szeressük minden porcikáját. Élvezzünk rápillantani a tükörképre. Szeressünk vele élni!
Ha bármikor mosolyogva azt tudjuk mondani magunknak: - Szeretem magam! - helyreállt önértékelésünk.
Szexi vékony lányból, dögös duci asszony
Így mutatta be magát a csinosan molett Olga, a fenti levél után néhány hónappal. Rájött ugyanis arra, hogy férje szereti, kívánatosnak tartja akkor is, ha dúsabb a hús a testén, mint a szülés előtt volt. A tükör- tréning segítségével elfogadta magát, és pozitív énképét sugározta a környezetére. Az önértékelésén elegendő volt egy jó fodrásszal, néhány új ruhával és egy nagy elhatározással javítani, a fogyókúra - amire pedig az első pillanatban elszánta magát - elmaradt.
Várom a párom!
A férjeink, párunk hozzáállása nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy elfogadjuk magunkat. Akit a párja folyamatosan egrecíroztat külsejéért, annak fokozatosan romlik az önértékelése, önbecsülése, és a párja is egyre kevésbé kívánja majd. - mondja a kapcsolat terapeuta. A szexisség, vonzóság ugyanis főleg attól függ, hogy mi magunk mennyire tartjuk magunkat szépnek, szexisnek, vonzónak. Uraim, a legjobb, amit tehetnek, hogy saját jól felfogott érdekükben folyamatosan udvaroljanak párjuknak! Miért? Az a férfi, aki bebeszéli a párjának, hogy nem vonzó, tulajdonképpen a saját nászi ágyába rondít bele. A nők szexuális teljesítménye ugyanis a piszkálás mértékével egyenes arányban fog romlani. Ennek magyarázata egyszerű.
Személyes VIP listánk
Mindannyiunknak vannak olyan emberek az életében, akiknek a véleményére különösen sokat adunk. Ezek a személyek többnyire a szeretteink, de azon emberek is lehetnek, lelki alkattól függően, akiket tisztelünk, vagy akiknek a személyétől függünk, akiktől félünk. Akik a félelmeink kötelékében kipányvázva tartanak bennünket, és úgy próbálják befolyásolni életünket, tulajdonképpen a saját félelmeinket használják ellenünk. Félelmünk vámszedője lehet egy szomszéd, egy rettegős munkahelyi légkört kialakító főnök, de lehet saját anyánk, apánk, férjünk, sőt szélsőséges esetben gyermekünk is! Akit sok ilyen ember vesz körül, annak személyisége torzul, és olyan mélyre esik félelmeinek csapdájába, hogy képtelen lesz szabadulni és saját kontrollja alá vonni lényét. Aki azonban csak a szeretett személyek jó szándékú véleményére ad, boldog, kiegyensúlyozott énképet épít.
Félelmeinktől megszabadulni nem könnyű, sokunknak nem is megy egyedül. Nem szégyen szakértő segítséget kérni. Főleg akkor, ha az önbizalmunk legfőbb rongálója és félelmeink legnagyobb előidézője éppen a saját párunk, akit "szeretünk" és akivel együtt élünk.
Vannak tehát, akiknek egészségük megőrzése érdekében elengedhetetlen, hogy leadjanak, vagy éppen felszedjenek pár kilót. Nekik azon érdemes elgondolkodniuk, vajon miért alakult ki szervezetükben a túlsúly, vagy miért nem képesek tartósan hízni, bármennyire szeretnének? Nekik is érdemesebb a külső változást az okok felismerésével belülről elkezdeni. Ilyenkor tavasszal, amikor az új és könnyű ruhákkal előtérbe kerül külsőnk és önbizalmunk, lehet, hogy a dühödt fogyókúra - hízókúra helyett jobb, ha megtanuljuk elfogadni azt, amin nem, vagy csak nehezen tudunk változtatni; önmagunkat, alkatunkat, személyiségünket.
Bucher Katalin
A témáról bővebben olvashatunk:
Énkép erősítése a munkakeresőknek, önmaguk "eladásához"
Főnix program a pályaújrakezdő anyákért
Vízöntő magazin ezoterikáról, önismeretről.
Hír-nők női lap
"December elején szültem. Márciusban levettem a télikabátot és letoltam a babakocsit a körútra. A napfényes utcán egy talpig tükrös kirakatban megpillantottam egy lenyalt hajú, nagy fenekű, nyúlt nadrágot viselő, festetlen nőt. Elborzadtam, és megjegyeztem magamban: Milyen ronda! Aztán arra is felfigyeltem, hogy pont olyan babakocsit tol, mint az én fiamé. Aztán hirtelen, mint egy kés, úgy hasított belém a döbbenet: A TÜKÖRKÉPEMET LÁTOM!"...
Tetszett a cikk?



