Lassan vagy száz éve mondogatják a házasság intézményéről, hogy bizony válságban van. Néhány évtizede már nem csak regények, filmek témája lett, hanem egyre több szakember is elkezdett foglalkozni a kérdéssel...

A házasság sokak szerint elavult intézmény, de nélkülözhetetlen és lelki szükséglet van rá.

Lassan vagy száz éve mondogatják a házasság intézményéről, hogy bizony válságban van. Néhány évtizede már nem csak regények, filmek témája lett, hanem a válások számának növekvő aránya miatt, egyre több szakember is elkezdett foglalkozni a kérdéssel: Kell-e még a házasság? Van-e rá igény?

Nagyon kevés házasság van, amelyben nagyobb feszültségek, konfliktusok ne támadnának időnként. Általában ilyenkor az egyik fél a házasság intézményét érzi nyűgnek, béklyónak. A jónak mondható házasságokban is sok az olyan vita, ellentmondás, feszültség, amiben nemcsak a pár jut nehezen egyetértésre, hanem amiről a szakemberek is alig tudják megmondani, hogyan és mi a helyes. Ilyenek például a házasságon belüli szexuális hűség, a házassági munkamegosztás, vagy a pénzügyi döntések kérdése.

Szokások, hagyományok, sőt, egyes esetekben még a törvények is az egyik fél irányító, vezető, domináns szerepét engedik meg. Többnyire a férfiaknak van több joguk, lehetőségük arra, hogy a házasságon belül irányító szerepet töltsenek be, így nekik általában több jut a szexuális szabadságból, a gazdasági döntések előnyeiből, és ők azok, akik munkájukat általában a családon kívül szervezik meg, s előszeretettel hagyják a nőre az otthoni feladatokat, a konyhát és a gyerekeket.

Kell még a házasság?

Sokan azt vallják, hogy a házasság már elavult intézmény, nincs rá szükség. A legkülönbözőbb érvekkel szokták ezt alátámasztani: -például, hogy a házasság tulajdonjogi viszonyokat állít fel emberek között; birtokolják egymást szexuálisan, gazdaságilag, és a birtoklásban megvan a kizsákmányolás lehetősége. Vagy, hogy épp a "birtoklás" miatt nem kell erőfeszítést tenniük a partner megtartására. Mások szerint a házasság akadályozza a szabadság, az önmegvalósítás lehetőségét.

Azonban bárhogy nézzük, a házasság még mindig erős intézmény, legfeljebb egyeduralma van megrendülőben; az emberek többsége még kötődik a házassághoz, mint együttélési formához. A fő motiváció ugyan a családalapítás, de a gyermektelen együttélésben is a házasság az uralkodó viszonyrendszer. A házasság nélküli együttélések nagyon kevésben –néha csak a hivatalos papir hiányában - különböznek a házasságtól. A házasság nélküli együttélés tehát nem igazi alternatívája házasságnak.



Mi a baj manapság a házassággal?

Sokan, sokféle szempont szerint vizsgálják, mi is a baj napjainkban a házassággal. A vallásos gondolkodásúak szerint az emberek önfegyelmével van gond. Nem tudnak dolgokról lemondani, áldozatot hozni egymásért, nem fékezik meg szexuális vágyaikat. Mások szerint, nem jól választják meg az emberek a párjukat. Régi nézet az is, hogy nem szabad túl korán házasodni. Egyesek szerint viszont a válás túl könnyű, a társadalom túl toleráns, így a párok meg sem próbálják együtt megoldani a gondokat, inkább a könnyebb utat választják. A tudományos magyarázat szerint, a mai emberek pszichológiai érése később fejeződik be, mint elődeiknek. A biológiai és a szociális felnőttség korábban jön létre, mint a lelki felnőttkor.

A férfiakat ma is kevésbé köti a házasság, szabadabban kapcsolódnak be baráti közösségekbe, és a munkahelyi csoportokon belül is könnyebben jutnak meghatározó helyzetbe. A nőket a házasság, de leginkább a család eléggé visszafogja. Gyermeke születése pedig egyenesen visszaveti a nőt karrierjében, kiszakítja nemcsak a munkahelyi közösségből, de sokszor baráti kapcsolataiból is. Később sokkal nehezebb számára a visszatérés, a legtöbbször újra fel kell építeni karrierjét.

A férfiak így gyorsabban és nagyobb ívben változnak, mint a nők, nagyobb gyakorisággal alakulnak ki titkos párkapcsolataik, kalandjaik. Gyakoriak a kommunikációs zárlatok a házasságban, esetleg évekig kerülik a kényes témákat, nem akarnak vitát, veszekedést, emiatt azután nagyobb a hirtelen jött nagymérvű krízis, konfliktus valószínűsége. Ilyenkor előjön a fájdalmas realizálás szükséglete, mert kiderülnek kényelmetlen titkok, kiderül, hogy a másik megváltozott, már nem az az ember, akinek a házasságkötéskor mutatkozott. Nagyon sokszor egy új párkapcsolat lehetősége, egy új szerelem robbant ki konfliktust és hozza elő a sok éven át elfojtott problémákat. A házasságok többségében sajnos nagyon sok rejtett gond, nehézség halmozódik fel az elfojtott szexuális igénykülönbségektől a házassági döntésekért folytatott hatalmi harc eseményéig.

Úgy tűnik tehát, hogy a mai ember felgyorsult, de ugyanakkor elhúzódó és egészében nagy ívű pszichológiai fejlődése, s ennek különböző gyorsaságú üteme miatt veszélyeztetett intézmény napjainkban a házasság. Ami azért is oly törékeny, mert a ma embere nagyon is tudatosítja, hogy "egyszer élünk". A házasságban is meg akarja valósítani önmagát, és nem követ semmi olyan ideológiát, amely lemondást, önmegtagadást írna elő számára.

A házasság pozitív oldala

A házasság azonban nemcsak azért mondható még ma is életképesnek, mert nincs igazi alternatívája. Azért is él, mert igen nagy lelki szüksége van rá az embernek, a modern embernek is. Még a lelki fejlődés sem haladhat az esetek többségében zavartalanul, ha valaki fiatal felnőttkorát magában éli. A másik emberrel való együttélés, a másikhoz való teljes alkalmazkodás szükséglete nagymértékben fejlesztő hatású.
A házasság vagy huzamosabb ideig tartó együttélés nélkül az ember képtelen igazán megtanulni kapcsolatokat kötni és fenntartani, kommunikálni, konfliktusokat megoldani, érzelmi helyzeteket átélni. Csak ilyen együttélésben nyílik meg a másik ember annyira, hogy önmagunk tükre is legyen, és bepillantást engedjen egy gyakorlatilag másik világba. Aki ezt a különös, ma még nehezen leírható élményanyagot, "tananyagot" nem sajátítja el, az fogyatékos marad, annak még súlyosabb bajok veszélye lebeg a feje fölött, mint a házassági krízis vagy a válás. A családalapításban pedig a házasság az alap, a család ugyanis a legtöbb egészséges ember természetes igénye.

A felnövő gyerekekkel való kapcsolat, az család időszakos irányításának élménye ugyanúgy elmaradhatatlan ingeranyag a harmonikus és a teljes pszichológiai fejlődéshez és lelki élethez, mint a házasság. Sokat jelent a másik teljes elvállalása is. Ebben rejlik a házasságnak, mint klasszikus együttélési formának egy sajátos értéke, előnye is.

Igenis van fontossága a nyíltan vállalt "szerződésnek" egymással szemben, az ünnepélyességnek és a rítusnak, ami az egybekelést kíséri, a nászútnak, a lakodalomnak, a jegygyűrűnek és a sokféle formaságnak, amit a mai ember már nem szívesen vállal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy éppen ezek a ma létező formák szükségesek. Kell viszont az ünnepélyes kezdés élménye, a lelkesült hangulat, a közös készülődés nehézségeit, kényelmetlenségeit is legyűrő szerelem és kölcsönös ragaszkodás, kell, hogy a családi, rokoni és baráti környezet is átélje, hogy a fiatalok új létformába kerültek át. Az emberek többsége kitartóan és ösztönösen ragaszkodik a formákhoz, még ha ezek egy részét meg is mosolyogja, vagy lelkileg távol kerül ezek lényegétől.

Tehát kell-e a házasság?

A házasságot nem lehet "leírni”, de ugyanakkor nem lehet magára hagyni sem. A házasság manapság azért él csalódáskeltő intézmény képében a tudatunkban, mert túl beszűkülten és tradicionálisan gondolkodunk felőle. Sokan úgy gondolják, hogy a házasságnak, vagy egy együttélésnek, önmagától kellene jól működni. Ez az előző évszázadok gondolkodásmódját tükrözi, amikor a lényeg a házasság létrejötte volt, utána már befejezettnek, társadalmilag szabályozottnak látták az életet. Pedig csak ettől kezdve jönnek az igazi nehézségek, bajok, feszültségek, és küzdve, változva kell élni, amíg csak az ember meg nem hal. Ennek a küzdelmes folyamatnak azonban igen sok az öröme, haszna. Ha kudarcba is fullad - a válás -, lehet újrakezdeni.

Minden válás változtat, és érlel a személyiségen. A második házasság általában jobb, reálisabb, teherbíróbb az elsőnél. A válás nagyon sok bonyodalommal jár, hátrányosan hat a gyerekekre, így nem ez a legjobb megoldás, a személyiség érésének "elősegítésére"... Azonban ha a helyzet tényleg megérett rá, és a pár nem tud tovább együttműködni, még mindig jobb egy válás, mint az együtt szenvedés tovább, hosszú évekig, és két, vagy több tönkre tett élet.

Számtalan szervezet, intézmény működik már, ahová lehet fordulni akár a házasságra készülőknek, akár azoknak a pároknak, akik meg akarják óvni házasságuk harmóniáját. Különféle pszichológiai felkészítő programok, tanácsadások vannak, lehet segíteni a házasság szexuális nehézségein, létezik házasságterápia, házassági krízisszolgálat, házassági és családi tanácsadás és így tovább. Ezek sokat segíthetnek a házasság problémáinak megoldásában, de ne feledjük el, hogy a legtöbbet az a két személy segíthet önmagán, és egymáson, akik ezt a kapcsolatot felvállalják, és minden esetben őszinték egymáshoz.


Dr. Buda Béla írása alapján
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.