Korunkban az egyre nehezedő életfeltételek között az embereknek egyre több megpróbáltatással kell szembenézniük az életnek szinte minden területén. Széles rétegek élnek a hivatalos létminimum alatt, terhet rónak ránk a felboruló környezet hatásai, az erőszak illegális és legális formáitól egyaránt rettegni lehet. Mindezek mellett ki-ki sorsának keresztjeiként itt vannak a betegségek, s végül a félelmetes és sokszor oly gyötrelmes halál. Nem üres frázis-e, ha mindezek után azt mondjuk: a szépségért szenvedni kell...

Paulinyi Tamás publikációiból, és (Az Elixír és a Természetgyógyász magazinban korábban már megjelent) cikkeiből kaptunk válogatást, melyet az év végéig minden kedden olvashattok.

Aki dudás akar lenni...
Megpróbáltatások és újjászületések

Korunkban az egyre nehezedő életfeltételek között az embereknek egyre több megpróbáltatással kell szembenézniük az életnek szinte minden területén. Széles rétegek élnek a hivatalos létminimum alatt, terhet rónak ránk a felboruló környezet hatásai, az erőszak illegális és legális formáitól egyaránt rettegni lehet. Mindezek mellett ki-ki sorsának keresztjeiként itt vannak a betegségek, s végül a félelmetes és sokszor oly gyötrelmes halál. Nem üres frázis-e, ha mindezek után azt mondjuk: a szépségért szenvedni kell.

A szenvedések oka és szükségessége minden korok alapvető filozófiai kérdése volt. A különböző emberi sorsok a legszélsőségesebb példákat mutatják arra nézve, hogy koroktól függetlenül mintha kinek a jobb, kinek a rosszabb arcát mutatná az élet. Mondhatni vannak szerencsés és szerencsétlen emberek, boldogító és tragikus pillanatai a véletleneknek. Függetlenül attól, hogy a szenvedések eredőjeként a véletlent, vagy a spirituális megközelítésekben leírható sorsszerűséget látjuk megnyilvánulni, észrevehetjük, hogy van olyan ezektől függetlenül létező emberi bölcsesség, amely bármely - bármilyen rossz - helyzetet a boldogság útjává tehet. Az intenzív szellemi utak és spirituális feladatok azonban a szenvedések és pokoljárások olyan igényeit vethetik fel, aminek megértéséhez érdemes élő példákon keresztül közelítenünk.

Kezdjük talán annak a nagyon ősi hagyományrendszernek a bemutatásával, amely egész földünkön mindmáig fellelhető, beleértve a magyar gyökereket is. A mai ezoterikus világ különös, már-már divatszerű rajongással fedezi fel újra a sámánizmus üzenetét és megnyilvánulásait. A sámánok Szibériától - Koreáig, Alaszkától - Peruig, vagy Afrikáig minden olyan törzsi rendszerben fellelhetők, ahol egy láthatatlan szellemvilág által irányított valóságot vallanak magukénak az emberek. A sámán a törzs rendkívül fontos embere, hiszen mint jós, gyógyító és szellemi harcos éppen a látható és láthatatlan világ közötti utakat kell járja a közösség érdekében. Az efféle - sokszor harcos - közbenjárásokra csak kevesek alkalmasak. Ez érthető is, hiszen a sámánnak olyan tudatállapotokban - vagy tudatvilágokban kell utaznia - ahol a megélt élmények még a klasszikus pszichológiai felfogás szerint is őrületet, a tudat szétesését okozhatják.

A sámánok kiválasztottsága szenvedésteli próbák kiállását is jelenti. Annak, aki a halál birodalmába kel át, ismernie kell a megpróbáltatások és az újjászületések kínjait. A sámánok elhívása, amikor küldetésükről először adnak hírt számukra a szellemek, többnyire egy életveszélyes betegség állapotában történik meg. A hagyományok szerint ilyenkor démonszerű lények elragadják, feldarabolják majd, mint új embert, újra összerakják őket. A beavatás szenvedései másképp is folytatódnak. A sámánjelölteknek sokhelyütt fel kell mászniuk egy magas sziklára vagy fára, és onnan le kell vetniük magukat. Ahogy láthatjuk az életben-maradottaknak a félelmekkel és a szenvedésekkel való szembenézés képessége adja meg az alkalmassági bizonyítványt feladatuk betöltéséhez.

A hivatását gyakorló sámán egyébként is pokoljárásokra ítéltetett, hiszen például a gyógyítások folyamán a beteg lelkéért akár a tudat alvilágaiba is le kell szállnia. A hétköznapi tudatállapotokból a sámáni tudat-állapotokba, majd az onnan visszajutás élménye szintén felér egy-egy kis halállal. Ezek a szenvedések azonban okkal és tudással vállalt emberi tapasztalások melynek szentesítő célja a közösségen, másokon való segítés.

Az emberiség nagy tanítói és prófétái hasonló módon éltek-élnek meg szenvedéseket. Az európai kultúrát alapvetően meghatározó vallásnak - a kereszténységnek - egyenesen középponti jelképe lett egy kivégző eszköz, a kereszt. Jézus kereszthalála ugyanakkor csak betetőzése volt, egy sokkal mélyebb szenvedésnek, az isteni elhívásnak, ami tragikus és magányos sorsát előrevetítette. A lángoló hit és megkísértések tépelődése hihetetlen őrlése lehetett a lelkének. Ahogy Martin Scorsese filmjében a "Krisztus utolsó megkísértésé"-ben fogalmaz; Isten és Sátán harcol bennem és lelkem a csatatér. Ebben a filmben Jézust az Ember fiaként láthattuk, aki az imént idézett sámánokhoz hasonlóan járta meg azt az utat, amelyen a kiválasztottból mester lesz, a megpróbáltatásokból pedig értelem.

Úgy gondolom, az hogy a szenvedőknek valódi tanácsokat tudott adni, a legnagyobb szenvedések megtapasztalásából is származott. A mindenek felett való szeretet üzenete a megjárt poklok démonait megváltó angyalokká képes varázsolni. A teher könnyűvé, az iga gyönyörűségessé válik, s ahogy tudjuk elfogadhatóvá akár a kereszthalál is. A szenvedések árnyékvilágában ezek az üzenetek a segítő szándék legszebb szavai közül valók.

Más kultúrák bölcsességeiben - például a keleti vallásokban a jó és a rossz, isten és a gonosz nem válik külön. Egy egységben működik együtt a teremtő, a fenntartó és a megszüntető, számtalan istennel és démonnal kiegészülve melyek - például a buddhizmus szerint - csupán képzelt lények, lelkünk tükörképei. A szenvedések és a megpróbáltatások helytelen gondolataink és ebből fakadó tetteink visszahatásai, amiket nem büntetésként, hanem a tapasztalás különleges ajándékának kell tekintenünk.

Valóban, ha ezt az eszmerendszert vizsgáljuk, akkor ahhoz, hogy egy tettet teljességében ítélhessünk meg, meg kell tapasztalnunk a tett következményeit is. A sorsszerűség vagy másképp kifejezve a Karma törvénye éppen ezt a tapasztalást teszi lehetővé számunkra. Ebben a hitvilágban a reinkarnáció - az újra születések sorozata - igen lényeges szerepet játszik. Egyrészről a testi tapasztalásokhoz elméletileg végtelen időt és lehetőséget biztosít, másrészről bizonyos oktalannak látszó tragédiákat elfogadhatóvá tesz, korábbi helytelen tettek következményeként láttatva azokat.

Sziddhárta Buddha a buddhizmus megalapítója éppen az emberi szenvedések láttán alkotta meg tanítását. A szenvedések enyhítésére az okok felismerését tűzte ki elsődleges célként, amelynek lényegét a vágyakhoz való ragaszkodásban látta. A vágyakról való lemondás - legalábbis folyamatában - szintén szenvedésekkel jár, azonban a vágytalanság állapota már maga a teljes megváltás, ami egyben a karmikus sorskerékből való végleges kiszállást is jelenti. Minek is térne vissza valaki a testi tapasztalások birodalmába, ha már semmihez semmi sem köti, ha már minden tettnek minden következményét ismeri.

Mi, a jelenségek világának emberei azonban a vágyak által okozott örömöktől és fájdalmaktól egyaránt elvakultan, nemhogy a kiutat nem találjuk, de sokszor azt is elfelejtjük, hogy létezik út és kiút. Tudatunk harmonikus kiteljesedésétől - és ez buddhista megfogalmazás is - félelmünk, hiúságunk, kapzsiságunk és butaságunk tart vissza. A legnagyobb kapuőr közülük talán a félelem, hiszen a bármi elvesztésétől való aggodalom - magasabb szemszögből - az oktalan rettegéssel köthető össze.


A vallásos és bölcseleti tanítások mellett a ma emberének újabb utak nyílnak saját lényegének és problémáinak felismeréséhez. Ezek az utak a világképünket alapvetően meghatározó tudományos megismerés új eredményei, elsősorban a pszichológiát, a pszichofizikát és a parapszichológiát értve ide. A korábban említett tanításokhoz hasonlóan ezek a szakágazatok is a gondolat, tett és következmény visszaható összefüggéseit fedezik fel. A parapszichológia megfigyelése szerint mindnyájunkban léteznek olyan tudatalatti képességek, amelyekkel sorsunkat - beleértve minden fájdalmat és szenvedést is - irányítani tudjuk.

Az érzékszerveken túli megérzések biztosítják számunkra azt a lehetőséget, hogy döntéseinket - amelyek persze a megfelelő következményekkel járnak- lelkivilágunk valós vágyaihoz, és elvárásaihoz igazítsuk. Ugyanezt segíti az a szintén mindenkiben élő különös képesség, ami gondolatainknak a véletlenekre gyakorolt közvetlen befolyásoló hatását jelenti. A szenvedések és megpróbáltatások ezen ismeretek fényében ugyanúgy nem nevezhetők oktalannak, mint egy minden korábbi eszmefuttatások alapjaitól mentes tanulságkereső emberi felfogásban.

Ha valaki változni akar, akkor rájöhet arra, hogy ez mindenkoron saját döntés kérdésévé tehető. Minden, ami panaszként mások vagy a világ felelősségét hangsúlyozza, másodlagos. A világ - és a többi ember - alapvetően nem rossz és nem jó, a fájdalom csak saját lelkünknek a valósághoz illeszkedni nem tudó vágyaiból, elvárásaiból és előítéleteiből táplálkozik.

A változások, az új tapasztalások előjele éppen a szenvedés. Függetlenül attól, hogy a fájdalom a gondok, a gyász, a szerelmi bánat, a betegség vagy a halál képében kopogtat be hozzánk, mindenképpen egy lelki, szellemi újjászületés hírnökeként fogadhatjuk. Aki pedig nagy léptekkel kíván feljebb lépni a spirituális fejlődés lépcsőfokain, számítson arra, hogy erős ellenszél fogadja, saját belső ragaszkodásainak visszatérítő ellenszele. Bárhogyan is legyen, mai ezoterikus felfogást elfogadó világunkban nem árt hangsúlyozni, hogy a betegség és a halál nem lelki bűn, hanem a hasonló nagy tragédiákkal egyetemben a legnagyobb beavatás esélyévé is tehető. Aki dudás akar lenni - tartja a nép egyszerű éneke -, pokolra kell annak menni, Ott kell neki megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.

Paulinyi Tamás
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.